HTML

Az élet kódjai

Csináld maga. Senki nem csinálja meg helyetted.

Friss topikok

A bénázás napja

2013.03.03. 10:53 Travis.CG

Az írók blogjukban igyekeznek mindig a legjobb tulajdonságaikat hangsúlyozni. Főleg a szakmai blogok hemzsegnek a "hú, de király vagyok" típusú bejegyzésektől, amire rátesznek egy lapáttak, hogy kamu felhasználói nevekkel bejelentkeznek és az egekig magasztalják magukat. Mai bejegyzésemmel ezzel a szokással fogok szembe menni és leírom, hogyan döntöttem meg az egymás után hozható rossz döntések rekordját.

A történet két héttel ezelőtt kezdődik, amikor is egy munkaállomásra Kubuntut telepítettem, majd beállítottam rajta az összes teljesen felesleges csicsát. Volt zseléablak, task lapozás 3D-ben, stb. Azért, hogy egyszerűbbé tegyem az életem, mindent egyetlen partícióra raktam. A dolgok akkor kezdtek rosszra fordulni, amikor megkértek, hogy több háziállat poolozott Solid szekvenálásait futtassam egy olyan illesztőprogrammal, amit már nagyon jól ismerek... Ezt ugyanis az előző munkahelyem fejlesztette. Mondtam, hogy szerintem ez rossz ötlet, de állították, hogy nagyon jó eredményeket produkál, használjam. Ez volt az első rossz döntés.

A programot 711 referencia fájlon kellene futtatni, de ez a nyomorult program nem kezeli a multifasta szekvenciát. Emlékszem, annak idején többször is említették a fejlesztők, hogy ezt a problémát megoldották, de valami miatt még mindig nem olvassa be az adatokat, csak dobálja a kivételeket. Maradt a hekkelés. Lefuttattam külön-külön a referenciákon és a végén egyesítettem a fájlokat.

A második hiba az volt, hogy nem foglalkoztam az átmeneti állományokkal, amiket az illesztőprogram hátrahagy, mint kutya a piszkát. Elindítottam a szép Kubuntumon és vártam a csodát. Közben jöttek a frissítések és a rendszer jelentette, hogy szeretné újraindítani a gépet. Mivel futott az illesztés, csendre intettem.

A mai napon elszaporodtak a parajelenségek. A SceneSat rádiót nem tudtam hallgatni valami rejtélyes okból kifolyólag és a nyomtatási feladatok is szőrén-szálán eltűntek. A zenehallgatást megoldottam YouTube-val, de a kutatási tervek miatt mindenképp nyomtatnom kellett. Azt gondoltam, biztos a frissítések igénylik az újraindítást, amiatt van ez a sok megmagyarázhatatlan. Leállítottam az illesztést és elkövettem a harmadik hibát, újraindítottam.

Attól a pillanattól fogva nem volt zseléablak, nem volt pörgő kocka, nem volt semmi, mert nem tudtam elérni a /tmp-t. Nem kaptam semmit, csak egy BusyBox konzolt. Nesze, javítsad ki a hibát. Persze nem estem kétségbe, sejtettem, hogy a felhalmozódott nagy számú, illesztésből visszamaradt átmeneti állomány okozza a galibát. Beléptem a /tmp-be, majd elkövettem egy újabb hibát, kiadtam az ls parancsot. Onnantól konzol sem volt. Nyomtam Ctrl+C-t, Ctrl+D-t, semmi nem segített, csak az újraindítás.

Másodszor már óvatos voltam, nem adtam ki ls parancsot, helyette rm *-t adtam ki. Csak később tudatosodott bennem, hogy ez ugyan úgy leterheli a rendszert, mint egy ls, hiszen végig kell szaladnia a fájlneveken. Már nem is tudom, hányadik hülyeséget csinálom, de még nincs vége. Gyors számolást végeztem. Ha van 63 minta, 711 referencia, a program szétdobálja a bemeneti állományokat 8 szálnak, minden szál készít minimum 1 eredmény fájlt, könnyen elérjük a 3,5 millió fájlszámot.

Végül BusyBox-ban a /tmp/ize alá felcsatoltam a problematikus partíciót, majd kiadtam a find /tmp/ -print -exec rm -r {} \; parancsot. Az olvasóim bizonyára látják, hogy mit szúrtam el, de én csak akkor láttam, mikor feltűntek a /tmp/ize/usr/share bejegyzések. Elkezdtem a rendszer könyvtárakat legyalulni! Először ordítottam egy nagyot, majd megpróbáltam megszakítani a folyamatot. Végül a gép kikapcsolása lett a dologból. Persze 5mp-ig kell nyomva tartani azt a nyomorult gombot, és ez alatt elvesztettem még ki tudja, mit.

Kernelem nem volt, /etc nem volt, csak a /home állt még szerencsére. Akár mennyire is nem akartam, újratelepítés lett a dologból. Már csak az volt a kérdés, hogyan telepítsem újra a rendszert anélkül, hogy felül ne írnám az adataimat. Mert hiába van 4 Tb tárhelyem, nincs annyi szabad hely, hogy biztonsági másolatot csináljak. Ezért elindítottam a Kubuntut Live DVD módban, felcsatoltam a rendszer partíciót. Ezzel megakadályoztam, hogy nekiálljon a partíciókat állítgatni. Manuális partícionálást állítottam be, és beállítottam, hogy hova csatolja a partíciókat. A formázást nem engedélyeztem. A telepítő figyelmeztetett, hogy nem letörli a rendszer könyvtárakat. Ezen csak nevettem, hiszen én már előtte letöröltem mindent.

A csomaginformációk valami csoda folytán megmaradtak, ezt a telepítő felismerte és elkezdte kijavítani őket. Újraindítottam, és ugyan úgy semmit nem működött. A /tmp továbbra is elérhetetlen volt a gép számára. Az fsck -f szerint minden a legnagyobb rendben volt. De akkor miért nem tudom elindítani a gépet?

Végül leredukáltam az adatok számát, egy USB-s tárhelyen kerestem annyit helyet, hogy megcsináljam a /home biztonsági mentéseit. A mentést cp -p-vel hajtottam végre, hogy a jogosultságok és idők megmaradjanak, majd teljesen legyalultam a gépet. Újratelepítettem minden nulláról. USB 2.0 vs 110Gb rulez.

Újratelepítés után ugyan azt a user id-t adtam meg, mint régen (bár alapból 1000-el kezd, tehát nincs jelentősége), ezért a jogosultásokkal nem volt gond. Visszamásoltam a 110Gb-ot, majd úgy döntöttem, a nap hátralevő részében nem akarok számítógépet látni.

Szólj hozzá!

Címkék: életmód rendszergazda

A bejegyzés trackback címe:

https://cybernetic.blog.hu/api/trackback/id/tr525110569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása