Én ahhoz a korosztályhoz tartozom, akik nem látták Öveges József kísérleteit a TV-ben. Gyerekkoromban viszont jelentek meg olyan könyvek, amelyek a híres kísérletek leírásait tartalmazták a kornak megfelelő eszközökkel. Apámmal meg is csináltuk a legtöbbet. Ma már valószínűleg gyermek veszélyeztetésnek minősülne a legtöbb kísérlet, ennek ellenére élveztem őket.
Mikor először láttam az Állítólag című műsort (Mythbusters), kicsit Öveges szellemét véltem benne felfedezni. Mikor még volt időm TV-t nézni, szerettem ezt a műsort, annak ellenére, hogy sokan vádolták azzal, hogy semmi köze a tudományhoz. Tagadhatatlan, hogy megmozgatta a néző agyát. A műsor kérdéseket tett fel és lehetséges válaszokat adott rá. A tudományban is valami hasonlót csinálunk.
Mikor megtudtam, hogy van egy hazai műsor, ahol fizikai kísérleteket mutatnak be popularista eszközökkel, gondoltam, adok neki egy esélyt. Ez volt a Brutális fizika.
Az aktuális epizódban az erőkarokat mutatták be. Három műsorvezető volt. Az első egy fizika professzor, aki a kísérletek hátterét magyarázta el. A második az ő segédje volt, akin ostoba poénok csattantak és ezt szó nélkül tűrte. A harmadik műsorvezető szerepére viszont nem tudtam rájönni. A bemutatkozás alkalmával újságíróként jellemezték, elmondása szerint a robbanások érdeklik. Ez az attitűd inkább a Brutális kémia című műsorba lenne hasznos.
Bemelegítés gyanánt libikókán hintáztak, majd az erőkar segítségével egy nő felemelte a teljes magyar szumó szövetséget és stáb egy részét. Közben amerikai mintára egyszerű animációkkal szemléltették mondandójukat. Mindez nagyon jó volt. Elöljáróban utaltak rá, hogy egy hajítógépet is ki fognak próbálni. Ez izgalmasan hangzott, mert már láttam, hogyan képes eldobni egy ilyen gép egy autóroncsot 50 méterre.
Közben, hogy a történelemórának helyet adjanak, újságírónk elment a Hadtudományi Múzeumba, ahol igazából semmi relevánsat nem tudtak mutatni. Nem volt a birtokukban egyetlen hajítógép sem, de arról sem volt információjuk, hogy Magyarországon bevetettek-e ilyet. Végül nem tudták tovább húzni az időt, kénytelenek voltak bemutatni saját készítésű ostromgépüket.
Először arról beszéltek, hogy a gépet két hétig csinálta 11 ember. Bevallom, kicsit soknak találom, de mivel nekem egy bojler szerelése is három napig tartott, nem lehet egyetlen szavam sem. Később viszont már két évet emlegettek, de ebből 1,9 év szerintem az engedélyeztetéssel telhetett el. Biztos attól féltek a bürokraták, hogy le akarnak bontani vele egy plázát.
Végül néhány finomhangolás után jött a nagy kilövés. Mit lőttek ki? Egy plüss macskát. Ez nagyon brutális. Nem is értem, miért nem az éjszakai sávban sugározták ezt a műsort. A játékot ráadásul sikerült eldobni talán 10 méterre. De ők ennél is tovább mentek. Eldobtak egy kitömött fácánt, egy dinnyét és egy rongybabát. Minden egyes kilövés előtt az újságíró ostoba monológokat mondott, aminek értelme nem volt, viccesnek nem nevezném, de legalább sokáig mondta. A legtöbb lövés ráadásul hátrafelé ment. Ha ezt egy valódi támadásban vetették volna be, több ostromló halt volna meg, mint várvédő. De ki tudja? Talán a varvédők a röhögésben pusztultak volna el, ha azt látják, hogy plüss macskával jönnek ellenük.
Nyilván drága mulatság egy személyautót elhajítani, de miért nem próbálkoztak valami nehézzel? Például egy tele bevásárló szatyorral? Ennek súlyát mindenki átérezné, aki intézett már hétvégi bevásárlást. Esetleg egy megrakott utazóbőröndöt? Medicinlabdát? Természetesen ehhez az kell, hogy működjön a szerkezet.
Miközben hallgattam a bárgyú monológokat és reménykedtem, hogy valami látványos következik, arra gondoltam, megint sikerült teljesen haszontalanul eltölteni egy órát. Aki teheti, inkább vegye meg DVD-n Öveges professzor kísérleteit. Sokkal tanúságosabb. De akit a pusztítás akarja látni, a YouTube-on keményebbeket talál. (És a "vicces" monológokat sem kell végigszenvedni)
