Mindenkinek megvan az ősellensége. Sherlocknak Moriarty, Bondnak Blofeld, nekem az Excel. A legnagyobb baj ezekkel, hogy feltámadnak. Bond is azt hitte, nyugodtan nászutazhat, aztán bumm! Blofeld keresztül húzta a számításait.
Én is azt hittem, hogy itt a Sangerben megszabadulok a rácsos programtól, hiszen itt mindenki Linuxot vagy Mac-et használ és van IT meg minden. Lebecsültem a kis rohadékot.
Egy csoport megbeszélés után történt. Az egyik PhD hallgató megkérdezte, hogy tudnék-e írni neki egy feldolgozó programot. Én naívan azt feleltem, hogy igen. El is kezdte magyarázni, hogy az egyik mikroszkópot vezérlő program, ami Windows alatt fut és Excelt okád ki, nem képes két különböző beállítás mellett ugyan olyan sorrendben kiadni az eredményeket. Össze kellene fésülni őket. Nem vettem észre a csapdát, azt feleltem, mentse ki CSV-be az adatokat, pár perc múlva küldöm az eredményt.
Kiderült, nagyon sok adaton kellene lefuttatni ezt a programot, sőt a jövőben is kell majd használni eleget. Még mindig nem gyanítottam semmit. Azon gondolkodtam, végül is van Visual Studio a gépemen, talán nem olyan nagy ügy összerakni egy CSV beolvasó progit. Ekkor robbant a bomba.
A további elemzés is Excelben történik. Milyen jó is lenne, ha nem kellene elhagyni a megnyugtató rácsos felületet. Bumm! A csapda bezárult. A lehetőség: Azt mondom, nem, nem tudom, hogyan kell Excel makrót írni (ami hazugság lenne). Többet nem nyaggatnak vele. Valószínűleg semmivel sem nyaggatnak ezután. Elkönyvelik, hogy rám nem lehet számítani. B lehetőség: Megcsinálom, bebizonyítom, hogy profi vagyok.
Ami azt illeti írtam már Excel makrót. Az egyetem alatt volt egy biometriának nevezett tantárgy, ami gyakorlatilag Excel oktatást jelentett. Baromi unalmas volt. A csoport háromnegyed részének hatalmas problémát jelentett a különböző varázslókra klikkelés, ezért lassan haladtunk. Mivel akkoriban nem volt minden gép internetre kötve, semmivel nem tudtam elütni az időt órán, elkezdtem ostoba makrókat gyártani. Az egyik ilyen alkalommal egy gombot helyeztem el, amire ha ráklikkeltek, begördült a képernyőre egy autó. (Mondhatnánk, hogy demót csináltam, de akkoriban azt sem tudtam, mi az)
A tanár össze-vissza rohangált a hallgatók között és próbálta rávenni őket, hogy a Next-re klikkeljenek, ne a Cancelre. Én épp teszteltem a kódot. A tanár egyszer csak megáll mögöttem. Az autó beúszik a képernyőre.
- Az Excel ilyet is tud?
Ez után azt csinálhattam órán, amit akartam.
