Aki álláshirdetések útján akar bioinformatikust találni, nem jár sikerrel. Azzal a furcsa érzéssel ér véget a keresés, hogy talán nincs is Magyarországon bioinformatikus. De ez nem igaz. Egyszerűen csak rossz a módszer. A Hidegháború idején sem úgy keresték az alvó KGB (vagy a másik oldalon a CIA) ügynököket, hogy feladtak egy hirdetést. A macsó filmekből ismert módszer sem válik be:

- Hogyan találjam meg?
- Sehogy, majd ő talál meg téged.

De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet megtalálni őket. Mint ahogy a lámpa fénye is odavonzza az éjjeli rovarokat, úgy egy megfelelő csali kivetése után azt vesszük észre, hogy bioinformatikusok özönlenek minden felől. De mi lehet megfelelő csali egy bioinformatikusnak? Egy meetup!

Az internetnek hála máris tobzódhatunk a bioinformatikusok között, mint kisgyerek a labdamedencében. A tagok profilját átnézve senki ne lepődjön meg, ha nem talál kapcsolatot szekvencia feldolgozással, proteomikával vagy bármilyen olyasmivel, ami például ebben a blogban is előfordul. Ezek az emberek értik a dolgukat, hogyan maradjanak rejtve. Néhány embert akár még egy Excelt használó managerrel is össze lehetne keverni. Micsoda álca!

De most lefüleltük őket! Vége a játéknak!