Még tavaly nyáron elmentünk az egyik angliai élményparkba. Elég sok ilyen van, közös jellemzőjük, hogy kiakakítanak egy egyéni stílust, majd telezsúfolják ugráló várakkal és szurikátákkal. De komolyan, néha már az az érzésem, hogy ezek az állatok innen származnak.
Ez a látogatás nem sikerült zökkenőmentesen. Kicsit felületesen néztem meg az odavezető utat, aminek az lett a következménye, hogy a sokadik busz, amivel aznap mentünk, kitett minket egy város széli megállóban és én nem tudtam, merre menjünk tovább.
De nem voltunk egyedül. Egy másik, népesebb indiai család is oda igyekezett, amit a sofőrrel folytatott beszélgetésükből tudtam meg. Beszélgetni kezdtünk és együtt tettük tettük meg az a két kilómétert, ami még hátra volt. A végére már járda sem volt, csak az autóúton bandukoltunk, libasorban. Ők még babakocsit is vittek. Biztos remekül mutattunk, de az autósok remekül tolerálták kis karavánunkat.
Kiderült, hogy a családfő a Thompson Reutersnek dolgozik, valami rákkutatással kapcsolatos részlegben. Hiába, itt Cambridge környékén köpni sem lehet, hogy el ne találnánk egy molekuláris biológust. Minden áron beszélni akart velem a bioinformatikai elemzésekről.
Megbeszéltünk egy találkozót, amolyan munkaebédet, ahol megtudtam, ők készítik a Mindentcsinálót. A program nevére nem emlékszem, csak arra, hogy differenciál expressziót számol, anyagcsere utakat elemez, asszociációkat határoz meg és potenciális rákterapeutikai célpontokat is visszaad. Természetesen, ahogy frissen szerzett barátom elmondta, rajtam kívül mindenki ezt használja.
Az eszköz egy weboldalon keresztül üzemel, de van hozzá REST API, ami a hozzám hasonló vén csontoknak szánt csali, hogy ráharapjanak. A mögötte megbúvó adatbázist manuálisan kurálják és naponta jelenik meg hozzá frissítés. Tehát kétszer nem lehet úgy elvégezni egy elemzést, hogy ugyan azt az eredményt kapjunk.
A legjobb dolog persze hátravolt: mindezt a kísérletet végző kutató tudja futtatni, bioinformatikus segítsége nélkül.
- Mit gondolsz, mit tenne a főnököd, ha ilyen szoftvere lenne? - kérdezte tőlem a fickó.
- Kirúgna engem - mondtam rövid gondolkodás után. Erre a válaszra nem számított.
Azt tudni kell minden üzletkötőről, hogy csak pozitív üzenetet szeretnek sugározni, amit a hasonló ügyfelekkel történő beszélgetések során jól be is gyakorolnak. Ha ez a jól bevált séma léket kap, összezavarodnak. Most is ez történt. Elkezdte mondani, hogy akkor én mást csinálhatok. Megkérdeztem, ugyan mit? Ettől még jobban összezavarodott. Végül megsajnáltam és azt mondtam neki, csak vicceltem. Ekkor megnyugodott és visszatért a beszélgetés az általa irányított mederbe.
De a helyzet az, hogy tényleg nem tudom, mi lenne a feladatom egy Mindentcsináló mellett. Talán az adatok Mindentcsináló-kompatíbilis formára alakítása? Vagy csak olyan elemzéseket végzek, amire a program nincs felkészítve?
A fickó azzal próbált még győzködni, hogy a bioinformatikai elemzés szokott lenni a szűk keresztmetszet. Ezzel a kijelentéssel vitatkoztam. Én úgy tapasztaltam eddig, hogy nem az elemzés volt a publikációk gátja, hanem a szekvenálás sebessége. Itt a Sangerben kb. 4-6 hónapig terjed, mire a DNS mintákból szekvencia adatok lesznek. Nekem utána egy hét elég, hogy az elsődleges eredményeket tálaljam (ha szabvány elemzés kell. Egyéni kísérleti elrendezésnél persze minden sokkal tovább tart.).
Természetesen az ábrakészítés lassan megy, mert a minták sorrendje rossz, a színek nem illeszkednek a publikáció színvilágába, vagy egyeszerűen csak, miért használok logaritmikus skálát? Ezen egyetlen program sem fog segíteni.
Ami még lassan szokott menni, az az, amit én csak képernyő bámulásnak hívok. Tudjátok, amikor ott van előtted minden információ és fogalmad sincs, hogy ez mit is jelent. Nem nyomsz le egyetlen gombot sem. Az egér mozdulatlanul pihen a kezed alatt. Az agyad meg max fordulatszámon pörög (vagy rossz esetben sokkhatás alatt áll).
Ilyenkor megy a szöszmötölés: ennek a génnek furcsa neve van, mit csinál? Miért nem találom a kutató kedvenc génjét a listában? Az adatok két harmada miért viselkedik ellentétesen, mint ahogy várom? A képernyő bámulást még a Mindentcsináló sem tudja felgyorsítani.
Búcsúzóul megkért, hogy a főnökömnen feltétlenül meséljek a Mindentcsinálóról én meg azt hazudtam, hogy természetesen. Eljátszottam a gondolattal, hogy írok neki egy levelet: A főnök úgy döntött, megtart engem és nem használja az Önök programját. Indoklás: a fizetésem kevesebb, mint a szoftver havi díja.
