HTML

Az élet kódjai

Csináld maga. Senki nem csinálja meg helyetted.

Friss topikok

A nagy motiválás

2018.01.06. 16:15 Travis.CG

Öreg vagyok én már ehhez - gondolta Tuck az év végi csoportmegbeszélés után. Az egész egy igen furcsa e-maillel kezdődött, amiben főnöke a teljes csoportot elmarasztalta, név szerint említve minden egyes embert. Nem nehéz ilyet csinálni, ha mindenkire több feladatot osztanak. Előbb-utóbb valami lassabban fog menni. Márpedig a csoport minden tagjának több futó projektje is volt.

A levél szerint először egy megbeszélés lesz, majd utána mindenki bemutatja az aktuális futó feladatait és azok állását. Az nem volt tiszta Tuck számára, miért kell két megbeszélés, de mindegy is volt.

A megbeszélés közeledtével érezhetően növekedett a feszültség, de Tuck nyugodt volt, két okból is: Először is, az ő projektjei jól haladtak, még akkor is ha főnöke másképp látta. Volt már annyi tapasztalata, hogy tudja, milyen sebességgel kell mennie a munkájának, másrészt egyetlen korábbi munkahelyén sem volt gond a hatékonyságával. Másrészt átlátott főnökén. Ha mindenkit leszúrnak egy csoportban, akkor ott nem az egyénekkel van a hiba. Ez csak amolyan műbalhé, amit a hollywoodi filmek szigorú kiképző őrmesterei is előadnak. Amikor még zöldfülű volt, ő is bedőlt ezeknek a trükköknek, de negyvenhez közel, már unalmas volt számára,

Nem is vesztegetett túl sok időt a beszámolókra. A fiatalabbak még reménykedtek benne, hogy egy jó előadás talán csökkenti a főnök haragját.

A megbeszélés a szokásos volt. Semmit mondó cikkek unalmas előadásban. Ez részben munkatársai tapasztalatlanságának volt betudható, de Tuck esetében a tehetségtelenségnek. Valahogy mindig is képtelen volt jó kapcsolatot kialakítani a közönséggel, meg úgy általában az emberi faj más egyedeivel. Talán emiatt is fordult a matematika felé. Így sikerült egy olyan szakmát választania, amivel még jobban elhatárolta magát embertársaitól. De ez a távolság tartás segített neki abban, hogy jobban felfigyeljen a társas kapcsolatok szabályszerűségeire. A mintázatokra, ahogy ő maga hívta.

Az utolsó előadás után a hallgatók elbúcsúztak és akik maradtak, feszült csendben várták az ítéletet. Tuck azon mélázott, vajon kirobbanás vagy lassú felvezetés lesz?

- Ma rákerestem a nevemre az Entrez-én - kezdte a csoportvezető. Lassú felvezetés - gondolta Tuck. - Harminchárom cikk társszerzője vagyok ebben az évben. A legtöbbjére nem is emlékszem, azt sem tudom, hogyan kerültem bele. Ezzel szemben a csoport hat publikációt közölt idén. Ha megszüntetném a csoportot, akkor is lenne 26 cikkem.

Tuck szkeptikus volt ezzel kapcsolatban, de hallgatott. Ha a lassú felvezetést mindjárt az elején megakasztja, este tízig is itt fognak ülni.

- A célom, hogy ezt a két számot megcseréljem.

Tuck gyorsan körbenézett. Három PhD hallgató, ugyan ennyi posztdok. Ez fejenként négy cikk és egy beküldött kézirat? Három havonta egy publikáció? De mindegy is, milyen számokat hall. A lehetetlen célok kitűzésével folyamatosan nyomás alatt lehet tartani az embereket.

- Növelni kell a hatékonyságot, ez így nem mehet. Tegnap előtt is felkerestek a Központi Urológiai Képalkotó Intézettől, hogy tudunk-e tumor mintákat adni nekik. Én behazudtam nekik, hogy tudunk. De tényleg tudunk? - itt az egyik posztdokra nézett, akinek xenograft modellek előállítása volt a feladata. Eddig nem járt sikerrel.

- A halakat nehéz fenntartani. A törzseket fenn kell tartani és nincs elég hely az akváriumban.

- Felőlem befőttes üvegekben is úszkálhatnak a halak, de ha nem hazudok be nekik valamit, akkor más partnert keresnek. Megmutatták milyen mikroszkópjuk van: belelát a szövetek közé. Science cikket írtak belőle, de senki nem idézi őket, mert nem értik, mire is lehet használni. Ha be tudjuk bizonyítani, hogy a klinikai gyakorlatban is használható, akkor azt a cikket rengetegen fogják idézni. De ehhez az kell, hogy legyenek halak!

- Mi a helyzet a statisztikai elemzéssel, amit kértem? - fordult most Tuck felé.

- Egy nem-paraméteres összefüggéssel már végigszámoltam, de szerintem lehetne növelni a statisztikai erőt, ha egy másik próbával is megismételném az elemzést.

- Nem, erre nincs idő. Tapasztalatom szerint a partnerek nem várnak hónapokat. Ma este átküldjük, ami van. Ha érdekli őket és válaszolnak, akkor folytatjuk, de ha nem, akkor nem vesztegetünk több időt rá. Az is lehet, hogy mással már rég megcsináltatták.

A főnök ezek után az egyik PhD hallgató felé fordult, ak valami rejtélyes oknál fogva a kutatás mellett rengeteg adminisztrációs munkát is végzett. A csoport ugyanis tagja volt egy ipari partnereket is tömörítő konzorciumnak és mint ilyennek, rengeteg koordinációs feladatot is el kellett látni.

- A szerződés szövege elkészült?

- Angol jogi szöveget kell megfogalmaznom, ez nekem nem megy egy hét alatt.

- Csak nagyjából kell jónak lennie. Küldd tovább a cégnek, csináljanak azok is valamit. Ők majd kijavítják, vannak jogászaik.

- De akkor...

- Nem vesztegethetünk ennyi időt! Ha nem látnak valamit, kilépnek a konzorciumból és nem kapjuk meg a pénzt. Legyen náluk a labda. Ha majd mégis van további kérdésük, úgy is visszaküldik.

A hallgató megsemmisülten elhallgatott.

- Rendben, ha más nincs, akkor mindenki mehet haza. Mi meg elküldjük az eredményeket - mutatott Tuck-ra.

Miután a többiek összecsomagoltak, Tuck és felettese bementek egy irodába. A számítógépen megnyitották Tuck előadását, majd főnöke kijelölte az egészet és bemásolta egy Word dokumentumba. A betűk őrült formákat vettek fel. Az ábrák össze-vissza álltak, ahogy megpróbálták megkeresni helyüket a virtuális oldalakon. Az egész egy nagy tészta masszára emlékeztetett, de a férfi oldal törésekkel, új sor beszúrásokkal regulázni kezdte a bekezdéseket. Az egész folyamat olyan volt, mintha egy félig felfújt gumimatracot próbálna meg dobozba zárni. Valami mindig kilógott.

Végül elég új sor és oldal törés volt benne, hogy a mondatokat egy helyre szögezze. Ekkor kezdődött az igazi munka: a formázás. A szavak a mondatban betöltött fontosságuk szerint félkövérek, pirosak vagy dőltek lettek, esetleg mindegyik egy kicsit.

Azután jött az összefoglalás. A dokumentum különböző oldalain szétszórt eredményeket a mágikus billentyű kombinációval kimásolta, majd egy másik mágikus kombinációval egy helyre beszúrta újra. Ami az eredeti helyén félkövér volt, most piros lett, ami piros volt, dőltté változott, ha meg történetesen dőlt volt, félkövér lett. Ez már elég változatosság volt, hogy ne legyenek a szövegek égbekiáltóan egyformák.

- Kész! - jelentette ki a csoport vezető. Mielőtt Tuck felocsudhatott volna megdöbbenéséből, már hozzá is csatolta egy levélhez és elküldte. Csupán fél óra volt az egész.

Szólj hozzá!

Címkék: irodalom

A bejegyzés trackback címe:

https://cybernetic.blog.hu/api/trackback/id/tr9813506413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása