HTML

Az élet kódjai

Csináld maga. Senki nem csinálja meg helyetted.

Friss topikok

  • sdani: @Travis.CG: Nohát, nem is tudtam, hogy ilyen van... bár ahogy elnézem ezek a komponensek fizetősek... (2018.11.01. 10:14) Rossz beidegződések a bionformatikában
  • Csenge Tarnói: Ez érdekes. Most csinálok egy meta-analízist, életemben először, úgyhogy az én tudásom is felszíne... (2018.10.01. 21:39) Ez már nekem sok
  • robertherczeg: Nekem a kedvenc az volt, hogy: "Inkább eleve Mann-Whitney és/vagy Wilcoxon tesztet használjunk, m... (2018.09.04. 07:47) Ezért utálom a Wilcoxon-tesztet
  • Travis.CG: ÉÉÉÉÉs megjelent! (2018.08.24. 23:31) Nehéz szülés 2
  • Szedlák Ádám: Hogy én mennyire köszönöm ezt a posztot, arra nincs szó. A kódoljon mindenki / legyen mindenki olc... (2018.06.25. 03:37) Legyen mindenki programozó

Régi jó dolgok

2011.11.06. 22:52 Travis.CG

Az idősebb emberek gyakran lenézik a fiatalokat, mert más ismeretekkel rendelkeznek. Az ő szempontjukból ez csak a tudás hiányával magyarázható. Vannak esetek, amikor kiderül, nincs miért lenézni a fiatalokat.

Vonaton utaztunk Nagykanizsára egy barátommal. Mellettünk egy idős úr valamelyik országos terjesztésű napilapot olvasta. Amikor végzett az újsággal, beszélgetni támadt kedve, ami nem szokatlan ilyen helyzetben.

Nem voltam túl közlékeny vele, ezért inkább a barátomnak intézte szavait. Megkérdezte, ismerjük-e azt a fiatalembert, akiről az újságban olvasott. Mivel egyikünk sem olvasta a szóban forgó újságot, ezért nem tudtuk, hogy kire is gondol. Nekem mégis a feltételezés volt furcsa.

- Miből gondolja, hogy ismerjük? - kérdeztem.

- Mert nagykanizsai.

Meglepett a válasz. Azért, mert egy olyan vonaton ülünk, ami Nagykanizsára megy, azt következtette ki utitársunk, hogy ismerjük.

- Nem ismerünk mindenkit a városban - jegyeztem meg, hogy rávilágítsak, mennyire abszurdnak tartom a gondolatmenetét.

- De magukkal egy korú lehet - védekezett az úr.

Mintha minden korosztály egy városban ismerné a másikat. Gyakorlatilag ő csodálkozott azon, hogy miért feltételezem, hogy nem ismerem. Ki is nyitotta az újságot. Egy egy oldalas cikk foglalkozott a fiatalemberrel. Volt is egy kép róla és a családjáról. Természetesen én nem ismertem.

- Az osztálytársam volt! - mondta barátom, aki viszont ismerte.

- Látja? - felelte győzelemtől ittasan az úr.

Barátom a cikk segítségével sok mindent megtudott osztálytársáról, amikor a hideg idő ellenére egy katicabogár szállt a vonat ablakára. Mivel kívül volt, nem látszottak a pettyei, de a jellegzetes alakja nem hagyott kétséget a rendszertani besorolása felől.

Az úr meglátta.

- Egy kullancs! Még szerencse, hogy kint van.

Barátommal megpróbáltuk megmagyarázni, hogy egy katicabogárról van szó.

- Kicsi a feje és nagy a potroha, ez egy kullancs - hajtogatta az úr.

Felhívtam a figyelmét, hogy a kullancsnak nyolc lába van, ennek meg csak hat. Ráadásul egy kullacs csak akkor lehet ilyen nagy, ha már teleszívta vérrel magát, de akkor nem tud felmászni a vonat ablakára.

- Teleszívta magát a tehénen, ami ott legelt a mezőn - hangzott az ellenvélemény. - Maga biológus?

Történetesen olyasmi vagyok, de ha meg tudok különböztetni egy kullancsot egy katicabogártól, akkor csak is biológus lehetek?

Szólj hozzá!

Címkék: filozofálás

A bejegyzés trackback címe:

https://cybernetic.blog.hu/api/trackback/id/tr873359757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.