Új stratégiát eszeltem ki a csapat motiválására. Eddig előadtam az ötleteimet, majd mindenki dolgozni kezdett, majd jöttek a különböző csúszások és végül összecsaptuk az egészet. Egy-két kivételtől eltekintve mindig ez volt. Az új módszer viszont az lenne, hogy elkészítem az egész demót, random zenével, saját gyártású modellekkel. Ebből mindenkinek lesz egy benyomása, mit is akarunk csinálni. Később, ahogy a mindenki hozzáteszi a saját részét a munkához, úgy fog átalakulni és a demó, és nyeri el végső formáját. Nem lesz "várunk a kóderre" effektus, minden szép lesz és jó és nyerjük a versenyeket sorba és a Pixar állást ajánl és...
Ahogy Móricka elképzeli.
El is kezdtem készíteni a vázat egy érdekes wildhoz. Közben ismét összefutottam Grassal és egy baráti csevej keretében megtudakoltam, van-e kedve továbbra is demókat készíteni. Sajnos nem volt.
A legrosszabbtól tartva írtam Betasectornak is, aki megerősített gyanúmban. Neki sincs kedve alkotni. Shament meg sem mertem kérdezni, bár neki a zene az élete, és elkészült műveit eddig is használhattuk nyugodtan.
A lényeg, hogy egyedül maradtam.
Alapvetően három stratégia maradt: új embereket keresni, egyedül csinálni mindent (netről levadászott tartalmakkal dolgozni), feladni.
Feladni még nem fogom, bár nem tesz jót a motivációnak, hogy kódban nem vagyok olyan erős, mint mások, szépérzékem nulla, zenélni meg nem tudok.
Ez a probléma az új társakkal is. Ki akarna olyan csapatba kerülni, ami vesztésre ítélt?
Ha egyedül folytatom, akkor két módja van, hogy ne végezzek teljesen az utolsó helyen: vicces produkciókat készíteni, vagy nagyon elvontat. Egyik sem áll olyan messze tőlem, bár a vicces produkciók utolsók szoktak
De talán a legfontosabb, hogy azt érezzem, jó móka demókat készíteni. Mert a demó készítés igazából a legnagyobb szabadság, amit számítógéppel végezni lehet. Ha szoftver fejlesztőként dolgozik valaki, annyi ember áll felette, akik megmondják, milyen technológiával, milyen programozási nyelven, mit kell csinálni. Egy demónál nincs kód review, üzleti döntés, vagy bármi más, ami gátol a kiteljesedésben. Mindent én határozhatok el. Bármi, ami visszatart, én magam vagyok.
Kár lenne ezt a szabadságot eldobni olyan indokokkal, mint időhiány. Magamból kiindulva rengeteg időrabló tevékenységet végzek (például blogot írok kb. tíz embernek, akik közül talán egy szokta elolvasni a demoscene tartalmú bejegyzéseket, legalábbis az oldal korlátozott statisztikája szerint).
Mindegy, még itt vagyok, még alkotok, csak lassabb ütemben.
