HTML

Az élet kódjai

Csináld maga. Senki nem csinálja meg helyetted.

Friss topikok

  • sdani: @Travis.CG: Nohát, nem is tudtam, hogy ilyen van... bár ahogy elnézem ezek a komponensek fizetősek... (2018.11.01. 10:14) Rossz beidegződések a bionformatikában
  • Csenge Tarnói: Ez érdekes. Most csinálok egy meta-analízist, életemben először, úgyhogy az én tudásom is felszíne... (2018.10.01. 21:39) Ez már nekem sok
  • robertherczeg: Nekem a kedvenc az volt, hogy: "Inkább eleve Mann-Whitney és/vagy Wilcoxon tesztet használjunk, m... (2018.09.04. 07:47) Ezért utálom a Wilcoxon-tesztet
  • Travis.CG: ÉÉÉÉÉs megjelent! (2018.08.24. 23:31) Nehéz szülés 2
  • Szedlák Ádám: Hogy én mennyire köszönöm ezt a posztot, arra nincs szó. A kódoljon mindenki / legyen mindenki olc... (2018.06.25. 03:37) Legyen mindenki programozó

Function 2018, avagy kúráljuk magunkat

2018.09.12. 23:45 Travis.CG

Beteg vagyok. Krónikus Function megvonásban szenvedek. 2015 óta csak weben követem az eseményeket. Ezért is tetszett, hogy az idei tematika arról szólt, hogy a party részvétel egyfajta kúra. Az nem teljesen tiszta, hogy mi ellen, de mindezt saját magamra vetítve egyértelmű: hiánypótlás.

Az teljesen világos volt, hogy valamit vinni kell. Először wildot akartam, valami teljesen szoktalan platformra, de azzal nem úgy haladtam, ahogy terveztem, ezért jött a B-terv: film. Volt néhány elfekvőben lévő time-lapse videóm, azokat gyúrtam egybe, közös koncepcióba helyezve őket. Majd meglátjuk, mire jutunk.

Az entryk feltöltése után Spenóttal vitattam meg az 1K-k világát. Nagyon örültem, hogy végre aktivizálta magát. Ebben az évben - ha jól emlékszem - három partyra is adott be intrót. Megmutatta őket, volt néhány igen jó. Azt mondta, már nem tud úgy elmenni partyra, hogy ne adna be valamit. Azt hiszem ráérzett a lényegre.

A kivetítőn Unreal harcol a telep töltöttséggel. Rajzol, de a laptopja nincs hálózati áramforrásra dugva. Kíváncsi vagyok mi fog előbb bekövetkezni: befejezi a rajzot, vagy lemerül a gép. A slussz poén, hogy két képet rajzol egyszerre, mint azok a szimultán sakk bajnokok, akiknek egy meccs már unalmas. Unreal győzött, még maradt pár csepp elektron az akkuban.

Első előadás egy Amigás játék bemutatója volt, a Legacy-é. Egy fantazy-szerepjáték, amit egy régi PDA-s játékból portoltak. Jó dolog látni, hogy aktívan foglalkoznak Amigával és nem csak beszélnek róla.

A zene kompó az elején jól indult, jobb és közepes zenékkel, majd vagy én fáradtam el, vagy tényleg a színvonal zuhant, de egyre fájdalmasabb volt hallgatni. A Giants például egymaga egy kompó volt, mert egyes részei, mintha 8 bitesek lettek volna, majd minden átmenet nélkül váltott valami teljesen másba. Két szám múlva felnézek a vászonra, még mindig a Giants megy. Kérem, kapcsolják már ki! Szerencsére a végére ismét javult a hallgathatóság, bár élek a gyanúperrel, hogy a hangosítás egy kicsit torzított.

Ezután jött a Kolmogorov Toolbox nevű formáció, ami igazi kocka-nyálcsorgató volt. Egy lány meg egy fiú ült két laptop előtt és amit kódoltak, az rögtön hallgató volt. Még egy igazi bug is ízesítette az előadást, amikor is egy elírás következtében recsegett a hangszóró. Feltételezem egy kliens-szerver architectura volt, mert a két művész gépelése valós időben, egyszerre volt látható.

koglomorov.jpg

 Közben pedig palancsinta kezelés Korgógyomritisz ellen.

A fotók szokás szerint széles sávot öleltek fel, mind mennyiségben, mind minőségben. Az én fotóm sem tűnt vállalhatatlannak a mezőnyben. A grafikák viszont nagyon jók voltak. A kézi rajzok kifejezetten kellemesek. Jó volt látni ennyi különböző gépre készült képeket egyben.

Az elmaradhatatlan DJ fellépés előtt rutinosan kimenekültem. Ahogy kint álldogáltam a kellemesen hűvös sötétben, feltűnt, hogy az épület nem akar szétesni a nagy hangzavarban. Óvatosan visszamerészkedtem, visszaültem a helyemre, és megállapítottam, hogy ezt a hangszintet elviselem. Ez is nagy pozitívum volt, úgyhogy kódoltam egy kicsit a zene hallgatása közben.

Végül jöttem a kompók sorban. Wildra rajtam kívül hárman adtak be prodot, ebből az egyik Maugli kétségbeesett harca volt. Egyik oldalon az agy, másik oldalon valami alkohol. Abban biztos voltam, hogy ennél jobb leszek. A másik oldalon egy Raspberry Pi hajtotta ledkocka volt, ami tuti nyertesnek tűnt, ezért csak az volt a kérdés számomra, hogy második vagy harmadik leszek-e?

A 256byteok eszméletlenül durvák voltak. Nem is tudtam, hogyan szavazzak rájuk. Az elején volt három kimagasló, de a végére még jobbak jöttek. Mit csináljak? Pontozzam le azt, ami az elején jónak tűnt? Végül mindenkinek 5-t adtam. Megérdemelték.

A demók is jók voltak. Archee a tavalyi lovat ülte meg, két daruskocsi győzött le különböző akadályokat, Gargaj pedig egy impresszionista demót készített, középpontban a magánnyal. Elég depressziós, de pozitív értelemben. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy valami személyes tapasztalás áll a háttérben. Slyspy gyárában a Rainbow Clash futószalagról újabb termék gördült le, immár cimke nélkül.

A Tesco Gazdaságos Demócsapatra viszont komolyan oda kell figyelni! Úgy készítenek vicces produkciókat, hogy közben nem igénytelen, amit kiadnak.

Az eredményhírdetés igazi meglepetést tartogatott: A fotóm harmadik lett. A videó második. Jó party volt.

Szólj hozzá!

Címkék: demoscene

A bejegyzés trackback címe:

https://cybernetic.blog.hu/api/trackback/id/tr5014229519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.