HTML

Az élet kódjai

Csináld maga. Senki nem csinálja meg helyetted.

Friss topikok

  • sdani: @Travis.CG: Nohát, nem is tudtam, hogy ilyen van... bár ahogy elnézem ezek a komponensek fizetősek... (2018.11.01. 10:14) Rossz beidegződések a bionformatikában
  • Csenge Tarnói: Ez érdekes. Most csinálok egy meta-analízist, életemben először, úgyhogy az én tudásom is felszíne... (2018.10.01. 21:39) Ez már nekem sok
  • robertherczeg: Nekem a kedvenc az volt, hogy: "Inkább eleve Mann-Whitney és/vagy Wilcoxon tesztet használjunk, m... (2018.09.04. 07:47) Ezért utálom a Wilcoxon-tesztet
  • Travis.CG: ÉÉÉÉÉs megjelent! (2018.08.24. 23:31) Nehéz szülés 2
  • Szedlák Ádám: Hogy én mennyire köszönöm ezt a posztot, arra nincs szó. A kódoljon mindenki / legyen mindenki olc... (2018.06.25. 03:37) Legyen mindenki programozó

Újrakezdés

2018.09.30. 21:01 Travis.CG

Az életemben mindig voltak olyan időszakok, amikor hosszabb-rövidebb időre kénytelen voltam abbahagyni a spotolást, de a viharfelhők elmúltával azonnal súlyzót szoktam ragadni. Így történt most is. Angliában nem sok időm volt konditermet látogatni, hazajövet pedig a három órás ingázás szívott ki minden erőt belőlem.

Ennek most vége. Újra itt vagyok, hogy bírkózzam a vasakkal. Lementem a konditerembe, hogy megnézzem, mi változott az elmúlt időben. Az első meglepetés az új emberek voltak. Pofátlanul fiatalok! Úgy köszönnek nekem, hogy "Tiszteletem" meg "Jó napot". Legalább nem Csókolom. Már ennek is örülni kell.

Alig találni bárkit a régi arcok közül. Illetve, ahogy szétnézek, én lettem a régi arc. Üdvözölnek is:

- Te, hol vannak az izmaid?
- Ahol a fiatalságom - válaszolom rezignáltan. Most valahogy jobban el tudnám viselni, ha hazudnának.

Mások sem kíméletesebbek:
- Csá! Milyen rég is gyúrsz?
- Húsz éve.
- Akkor miért nem látszik?
- Lehet, hogy nem látszik, de ha fejbe csaplak, érezni fogod - de nem mondom ki hangosan. Bármilyen hetvenkedésből én kerülnék ki vesztesen.

A vasak a régiek. Van pár új gép, a termet is átrendezték. De a rudak, súlyok még a régiek. Bár hiányolok pár kopott, CCCP feliratú tömör vastárcsát, amit egy régi konditerem szanálásakor mentett ki az akkori tulaj. Mindegy is, úgysem bírnám el őket.

Nem ez az első újrakezdés, ismerem a protokollt. Csak nyugodtan csinálni minden gyakorlatot. Kevés súllyal, nem kapkodni. Még akkor sem, ha mellettem a pattanásos gimisek kétszer annyi tárcsát pakolnak fel.

Minden nehéz, minden lassan megy. De hiába vagyok óvatos, másnap beköszönt egy másik kedves ismerős: izomláz. Marad is pár napra, pedig senki nem hívta. A végtagok kezdenek felébredni egy hosszú álomból és két hét múlva már nem fáradok el annyira. Már négynél több húzódzkodás is megy. Aztán kilépünk önmagunk árnyékából. De addig még sok munka van vissza.

Végezetül álljon itt egy kép annak bizonyítására, miért is szereti egy magam fajta barkácsoló ezt a konditermet:

kondi.jpg

Mi mindenre nem jó egy biztonsági öv, mi?

Szólj hozzá!

Címkék: sport

A bejegyzés trackback címe:

https://cybernetic.blog.hu/api/trackback/id/tr6414263553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.