HTML

Az élet kódjai

Csináld maga. Senki nem csinálja meg helyetted.

Friss topikok

  • sdani: @Travis.CG: Nohát, nem is tudtam, hogy ilyen van... bár ahogy elnézem ezek a komponensek fizetősek... (2018.11.01. 10:14) Rossz beidegződések a bionformatikában
  • Csenge Tarnói: Ez érdekes. Most csinálok egy meta-analízist, életemben először, úgyhogy az én tudásom is felszíne... (2018.10.01. 21:39) Ez már nekem sok
  • robertherczeg: Nekem a kedvenc az volt, hogy: "Inkább eleve Mann-Whitney és/vagy Wilcoxon tesztet használjunk, m... (2018.09.04. 07:47) Ezért utálom a Wilcoxon-tesztet
  • Travis.CG: ÉÉÉÉÉs megjelent! (2018.08.24. 23:31) Nehéz szülés 2
  • Szedlák Ádám: Hogy én mennyire köszönöm ezt a posztot, arra nincs szó. A kódoljon mindenki / legyen mindenki olc... (2018.06.25. 03:37) Legyen mindenki programozó

Szoftver ácsolás

2018.12.09. 01:55 Travis.CG

Idén rendezték meg először a magyarországi Software Capentry-t. A rendezvény célja, hogy a résztvevőknek betekintést nyújtson az R, Bash és a Git világába. Előzetes tudásra nem volt szükség, amit a résztvevők többsége komolyan is vett. Én segítőként voltam jelen, hogy átlendítsem a nehézségeken azokat, akik elakadtak.

Aki hasonló (vagy bármilyen számítógéppel kapcsolatos) oktatást szeretne szervezni a jövőben és szeretné megtudni, hogy a felhasználók hányféleképpen tudják elrontani a telepítést, az nyugodtan engedje meg a résztvevőknek, hogy saját gépet használjanak. Négy tartalék gép állt rendelkezésre, de mind a négy bevetésre került. Az oktatók ragaszkodtak az R 3.5.1-hez és aki például egy régi Mac-el érkezett, annak esélye sem volt, hogy csomagkezelőből telepítse azt.

Az oktatás menete a következőképp zajlott: Elmondtak egy kis elméletet, majd gyakorló feladat következett. Ilyenkor a segítők járták a terepet és segítettek, ahol tudtak. Leírnék néhány problémát, amivel én, vagy valamelyik másik segítő szembesült.

  • Egyikük meg akarta tartani a régi R-t és mellé telepíteni az újat. Persze a kettő rögtön összeakadt.
  • Windowsos telepítés után a felhasználó átmásolta a programot a c:\Program Files-ból az asztalra, majd csodálkozott, hogy nem ment.
  • RStudioba beírt valami idézőjelet, majd nem tudta bezárni.
  • A gép valami miatt wifi helyett egy nem létező IPhone-hoz akart csatlakozni.
  • Karakter elírások (%in% helyett %>%. Ezt különösen sokáig kerestem)
  • Eltűnt R csomagok. A felhasználó váltig állította, hogy telepítette azokat.
  • A Windowsra telepített Bash-Gittel alig lehetett megtalálni az op rendszer fájljait.

A tematika jól volt felépítve, az oktatók minden blokk után azonnali visszajelzést kértek az ajtóra ragasztott zöld (elégedett) vagy piros (elégedetlen) cetlikkel. Ha a hallgatók elakadtak, akkor is a gépre ragasztott piros cetlivel kellett jelezni ezt. A legtöbben mégsem éltek vele, ezért ha valakinek a kelleténél több ránc gyűlt a homlokára, akkor azért megkérdeztük, van-e problémája.

Amennyire meg tudtam ítélni, a többi segítő is elég felkészült volt és alaposan kivették a részüket a munkából. Nem lógatta a lábát senki.

Nekem csak egy dolog volt furcsa: R-ben az összetett adattípusokkal kezdték a változók taglalását és később mentek az egyszerű típusok felé. Ez már csak azért is gond volt, mert még az egyszerű adattípusok megértése is problémát jelentettek egyeseknek. Például nem értették, miért hívjuk sztringnek azt, amit az R characternek nevez (vagy egyáltalán miért kell máshogy tárolni a szöveget és a számokat). Vagy a tizedes tört miért double?

Azért szép számmal akadtak olyanok is, akik gyorsan abszolválták a tudást és fennmaradó idejükben autó akkumlátorokat kerestek a neten, esetleg saját kíváncsiságukat akarták kielégíteni azzal, hogy kipróbáltak más szintatkikákat is.

Meg volt egy egészen irritáló résztvevő is. Állandóan volt egy megjegyzése, hogy az R-ben miért így vagy úgy van megoldva valami. Mivel egy egészen kicsit még az R-hez is értett, kritizálni kezdte az oktatók módszereit is, de ha nem volt más dolga, akkor a mögötte ülő nőnek udvarolt azzal, hogy szinkrontolmácsot játszott és elismételte azt, amit amit az oktatók mondtak. Ettől biztosan marha okosnak látszott, de a többiek nem tudtak tőle figyelni.

Az egyik szünetben nekem is elkezdett magyarázni, hogy ezt az anyagot csak így lehet elsajátítani, vagyis egész nap csinálni kell, amíg teljesen el nem fáradunk. A szemüvegével úgy nézett ki, mint Okoska. Kedvem lett volna úgy is kezelni.

A második napra maradt a Bash és a Git. Ez a nap egy kicsit nehezebb volt, mert kevesebb segítő maradt, ráadásul a hallgatók is fáradtabbak voltak, ami abból is látszott, hogy megszaporodtak az elírásokból fakadó tévesztések. A parancssor érezhetően nehezebben ment a legtöbb résztvevőnek, emiatt csúszott a program is. A Gitre már csak negyed óra jutott, gyakorlási lehetőség nélkül.

Összességében szerintem jó kezdeményezés, a hallgatók, akikkel beszéltem, pozitívan nyilatkoztak róla. Pontos számokra nem emlékszem, de a jelentkezők száma jóval meghaladta a résztvevőkét, ami azt mutatja, hogy hiába érhetőek el online kurzusok, szükség van a frontális oktatásra. Habár mindenki napi szinten nyúzza a számítógépet, a számítástechnika sokaknak még mindig fekete mágiának tűnik.

Szólj hozzá!

Címkék: programozás életmód

A bejegyzés trackback címe:

https://cybernetic.blog.hu/api/trackback/id/tr7014429372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.