Megtörtént amire nem számítottam: Apple gépet használok. Minden úgy kezdődött, hogy az Amiga Klubban kiosztottak 3 leselejtezett PPC-s Mac-et. Amolyan aki kapja-marja alapon. Mivel én nem nagyon kedvelem az almás gépeket, nem tülekedtem értük. El is meséltem Grassnak, aki először nyugodtan, majd egyre feldúltabb állapotban nekem esett:
- Te önzö állat! Szerinted másnak nem kellene egy Mac?
Igaza volt, tényleg nem jutott eszembe, hogy másnak is szüksége lehet ilyen masinára. Eltelt majd egy év, és ismét felajánottak nekem egy MDD-t. Tanulva a korábbi esetből, azonnal elfogadtam.
Ami miatt Amigás körökben népszerű a géptípus, az a MorphOS nevű operációs rendszernek köszönhető. El is határoztam, hogy Grassnak feltelepítem a MacOSX 10.5-t és a MorphOS 3.1-t. Az egyetlen elérhető dokumentáció alapján el is kezdtem a műveletet. Az almás rendszert feltelepítettem, de boot partícónak 60 helyett 64MB-t adtam, mert a doksi későbbi része is ennyit említ.
Először elkövettem azt a hibát, hogy a partíciók típusát beállítottam "Mac OS extended (Journaled)"-re. Ez azt okozta, hogy később a MorphOS több tucat partíciót látott, és mindegyiket érvénytelennek tekintette. Mikor nem használtam a Journaled formát, már nem volt ilyen gondom.
Az OSX telepítése ettől a ponttól kezdve nem érdemel említést, leszámítva, hogy miután újra indult, legnagyobb meglepetésemre maga a ház kezdett el zenélni. Mivel éjjel végeztem a telepítést, rendesen meg is ijedtem.
A második lépés a MorphOS telepítése volt. Az oprendszer automatikusan felismeri a partíciókat és csatolja is azokat, miután felállt a rendszer a CD-ről. Tehát a doksi nem említi, de le kell csatolni őket, ismét felcsatolni, az ott leírt paramétereket beállítva, és csak ezek után tudjuk formázni a partíciókat. A többi lépés megegyezik az ott leírtakkal.
Az operációs rendszer választás bekapcsolás után az Alt billentyű lenyomására jön elő. Ha pedig optikai meghajtóról akarunk bootolni, akkor a c-t kell lenyomni.
