Egyesek úgy érezhetik, nem becsülöm eléggé az intézeti rendszergazdáinkat. Pedig rengeteget dolgoznak, hogy mi, hálátlan kutatók dolgozni tudjunk. Még a szórakoztatásunkról is gondoskodnak, hogy ne legyen olyan egyhangú az életünk. Legalábbis a következő eset erre enged következtetni:
Valami bürokrata kitalálta, hogy számba kell venni, hogy az intézetünkben mennyi nyomtató van és az egy év alatt mennyi papírt fogyaszt. Nosza, fel is kerekedett a két kópé, mert ugye egy ilyen bonyolult munkához nem elég egy ember. Ki is alakították a hatékony csapatmunkát. Az egyikük leolvasta a nyomtató típusát, IP címét (nevezzük Stannak), a másik beírta egy laptopba (legyen Pan).
Stan: Hogy kell előhívni a tesztoldalt?
Pan: Hosszan lenyomod a gombot.
Stan: Diktálom a sorozatszámot. Így, ahogy mondom: Iksz, kettő Negyven kilenc. Nem negyvenkilenc! Ahogy mondom: Negyven kilenc. Mondom, hogy nem negyvenkilenc! Negyven kilenc. Ezt nem hiszem el!
Én: Miért nem azt mondod neki, hogy négy nulla kilenc?
Stan: Igen, az lesz.
Pan: Itt a gép, írd be te.
