Bár többen mondták, hogy az elveszett adatot meg lehet próbálni helyreállítani, az nagyon költséges, és nem hoz 100% sikert, kifizettek valami irdatlan mennyiségű pénzt egy holland cégnek, amelyik azt állította, hogy vissza tudják nyerni az adatokat.
A diszkeket kiszerelték és elpostázták a cégnek, akik vissza is küldték az adatokat néhány USB-s NTFS fájlrendszert tartalmazó adattárolón.
Azt gondolhatnánk, hogy innen már minden csupa napfény és zene, a bioinformatikusok örülhetnek, hogy megmenekültek a kis fájlok. Hehehe, akkor miről írnék bejegyzést?
Szóval az első probléma, hogy a szerveren nincs USB. A második, hogy én távolról menedzselem a rendszert, de ha helyileg ott is lennék, akkor sem léphetek be a szent szerverterembe.
Úgyhogy volt egy nagy megbeszélés, ahol ott volt az informatikai igazgató, a rendszer adminisztrátor, mindenki. Elkezdődött a diskurzus, de jobbnak láttam, ha nem szólok, mert mindjárt az elején olyan vita alakult ki, hogy egyáltalán a kérdéses RAID tömb az most storage, vagy tárhely. A vita végén látthatta az informatikai igazgató, hogy csupa kutyaütő veszi körül, ezért határozottan azt mondta, hogy ezt a problémát nekik kell megoldani, a többiek nem is asszisztálhatnak hozzá.
Gondoltam, most jó kezekben lesz minden. De az akadémiai szférában nagy luxus ez a fajta elbizakodottság.
Eltelt két hónap, és egyre sürgetőbb emaileket kaptam, hogy mikor lesz hozzáférhető az adat. Egy ideig ellenálltam, hogy megkérdezzem az illetékeseket, mert egyrészt USB-n kell visszamásolni terabájtokat, másrészt az informatikai titkárság csak három emberből áll. Rettenetesen le vannak terhelve. Egy idő után viszont kénytelen voltam megkérdezni, hogyan áll a projekt.
Kiderült: sehogy. Még el sem kezdték. Az email után újabb egy héttel kiosztották a feladatot egy külső cég emberének, akivel már dolgoztam együtt. Végül mi ketten (illetve többségében ő) visszamásoltuk az adatokat. Egyébként a folyamatos egyeztetések során hasznos tippeket kaptam, hogy miként lehetne a szervert kicsit tuningolni, mert kiderült, hogy néhány beállításom nem volt éppen a legoptimálisabb. Ezeket nagyon hasznosnak találtam, ez határozottan egy pozitív hozadéka volt az eseményeknek.
Akkor jöhet a pezsgő és a happy end? Nem, mert ez a gyarló világ. Elkezdtem felhaszálni néhány nagyobb FASTQ fájlt a visszaállított adatokból, és az elemző programok rendre elszálltak rajtuk. Olyan hibaüzeneteket kaptam, hogy a szekvencia hosszabb, mint a quality, vagy a szekvencia és a quality nem + jellel van elválasztva.
Rövid nézegetés után kiderült, hogy bár a fájlok neve és mérete pontos, a tartalmuk sok esetben csak nyomokban emlékeztet az eredetire. A fájl eleje még jó, majd egyszer csak bináris szutyokká válik az egész.
Visszagondoltam az elmúlt egy évre, elmerengtem az élet értelmén. Érdekes módon nem érzek dühöt, vagy haragot. Kárörvendést sem. Csak sóhajtottam egyet, és letöröltem mindent, ami használhatatlanná vált.
