GPU? FPGA? Virtuális valóság? Kegyetlen nagy szerver, amivel 47 másodperc alatt összeraksz egy humán genomot? Azt hiszed már a spektrum teljes palettáját ismered, amivel a cégek a bioinformatikusokat vakítják? Gondolod semmi újat nem tudnak neked mutatni?
Nem tudsz semmit! Csak sötétben tapogatózol. De majd az optikai számítástechnika felvilágosít.
Azt mindenki tudja, hogy sok adatunk van, a számítógépek egyre többet fogyasztanak és nincs mindenkinek szuperszámítógép a farzsebében, hogy feldolgozza mindezt. Az Optalysys ezért elhozza a hatalmas teljesítményt egy asztali számítógépre, miközben az energiafogyasztás minimális lesz. Mintha bekapnál egy Tic-Tac-ot, és lefutnád a Maratont.
A trükk, hogy nem elektronokat és tranzisztorokat használnak az adatok feldolgozására, hanem lézert és SLM-ket. Az előadó szerint az optikai feldolgozás nem termel hőt, ezért nem kell hűteni, és mintakeresési problémákra sokkal jobb, mint a hagyományos elektronika. A terv, hogy egy PCIe foglalatba illő kártyát készítsenek, nekünk viszont csak egy prototípust mutattak be, ami így nézett ki:
A fejlesztést nyílt API fogja támogatni, a következő teszt fázisban 4K szenzorokat fognak beépíteni, hogy még több adatot tudjanak feldolgozni. Az, hogy az illesztés mennyire hatékony, arról nem mondtak semmit, nem tudni mennyibe fog kerülni, de egy videokártya árával fog versenyezni.
Tipikus parasztvakítás volt. Futott az orrunk előtt valami, amiről nem is tudtuk, mi az, az előadáson hajmeresztő grafikonokat láttunk az egyre növekvő adatmennyiségről, miközben ez az eszköz USB 3.0-n keresztül kommunikált egy laptoppal.
A bioinformatikában még mindig nem a CPU a szűk keresztmetszet, hanem az I/O. Erre valahogy nem világított rá az előadás.
