Vannak eszközök, amiket nem arra terveztek, hogy kikapcsolják. Ilyen a hűtőszekrény, a nukleáris meghajtású tengeralattjáró vagy egy 20 ezer processzoros szuperszámítógép.
Ezen a hétvégén mégis pont ezt tették. Az egész hóbelevancot lekapcsolták a Sanger teljes infrastruktúrájával egyetemben. Egy számítógép kikapcsolása a virtuális memória megjelenése óta bonyolultabb lett a kávéfőző lekapcsolásánál, egy computer farm lekapcsolása pedig még ennél is bonyolultabb.
Miért is? A nagy gép sokkal több áramot vesz fel. Annyit, hogy a vezetékek eltávolítása egymástól (ami minden kapcsoló alapja) ívet képezne, vagyis a levegő is vezetővé válna és szépen világítana egy Hold nélküli estén. Vészleállításhoz van egy ilyen kapcsoló és állítólag egy tábla is, amin az áll: Soha ne használd!
Nem is ezzel kapcsolják le a rendszert. A lekapcsolás előkészítése fél évvel ezelőtt kezdődött. Az intézeti infrastruktúra elég bonyolult, számtalan adatbázis, nyilvántartási rendszer fut, de manapság már a PCR vagy a mikroszkóp is netre van kötve, a rendszerek különböző alá- és felérendeltségben vannak.
És végezetül ott van az egész tetején a legkényesebb, leglogikátlanabb, legkevésbé dokumentált, legkezelhetetlenebb, legidegesítőbb eleme az egésznek: a felhasználó.
Mikor februárban az IT bejelentette, hogy leállás lesz, ahol MINDENT lekapcsolnak, állítólag megkérdezték, fog-e menni a levelezés? Nem - jött a válasz. Fog-e menni a szekvenálás? Nem. Lehet távolról dolgozni? Nem. Ekkor érezhetően pánik kezdett eluralkodni, ami semmivé foszlott, amint kiderült, hogy mindez augusztusban lesz.
Egy hónap múlva mindezt megismételték. Már nem volt pánik, de állítólag szóról szóra ugyan azokat a kérdéseket tették fel. Aztuán hónap elején a managerek végigjárták a csoportokat és akivel csak találkoztak, elmesélték nekik, mire számítsanak.
Elkezdtek megszaporodni a levelek, ahol arra figyelmeztettek, hogy bizony itt mindent lekapcsolnak, ne sok jóra számítsanak. Először csak a havi összefoglaló levelek egy fejezete szólt csak a nagy áramtalanításról, azután jöttek az IT levelei. Egy héttel a nagy esemény előtt már napi szinten kaptuk az információt. Egyes háttér intézmények külön levelet is küldtek, amiben arra figyelmeztettek, hogy a nagy lekapcsolás alkalmával ők sem tudnak egyetlen kérést sem teljesíteni.
A bioinformatikusok is kidolgozták saját ütemtervüket. Először a szekvenálást figyelő szolgáltatásokat kapcsolták ki. Utána letiltották az új analízis kérését, de a futó elemzéseket még hagyták. A farmon is leállították azokat a feldolgozási sorokat, amelyek hosszú ideig is futni engedték a programokat. Bejelentkezéskor figyelmeztető üzenet fogadott minden felhaszálót, mire számítsanak a jövő héten. Végül kézzel nyírták ki azokat a folyamatokat, amelyek úgysem fognak befejeződni.
Ekkor kiderült, hogy egy csoport masszív PCR kísérletet tervez. Nem foglalkoztak semmivel, mert ők úgysem használnak számítógépet. Csakhogy a plate leolvasó A laborban volt, a PCR B laborban, a kettő között meg egy UTP kábel néhány routerrel, switchel, amik szintén nem fognak működni.
Öt nappal a leállás előtt még volt olyan kutató, aki meglepődve vette tudomásul, hogy "valami leállításról beszélnek. Ez érint engem?" Biztos nem volt egyedül a problémával, mert másnap egy két méteres táblát raktak a tudományos élet központjába, a kávézóba, rajta a legtöbbet ismételt kérdésekkel.
Végül leállították az összes szolgáltatást és eljött a hétvége.
De az igazán nagy kihívás nem ez volt. Hiszen van vészleállító, ha nagyon akarják, pár perc alatt lekapcsolhatnak mindent. Mint említettem, ezeket a gépeket nem azért készítették, hogy lekapcsolják. Az igazi ok az, hogy baromi nehéz úgy visszakapcsolni mindent, hogy úgy működjön, mint kikapcsolás előtt. Ezért nem volt még ilyen akció a kampusz történelme során. Ezt mindenki tudja és nincs senki, aki arra számítana, hogy ez zökkenőmentes lesz.
Az IT már reggel hatra bement dolgozni. Áram alá helyezték a gépeket és reménykedtek benne, hogy nem lesz sok hardver hiba. A számítógépek ugyanis jó ideig egy bizonyos hőfokon működtek, de most lehültek. Előfordulhat, hogy nem fognak újra elindulni. De felkészültek tartalék hardverrel.
Azután ott vannak a szoftverek. Mindenki találkozott már olyan helyzettel, hogy egy program egy újra indítás után nem működött. (Ekkor persze újra indítunk valamit, de egy Sanger méretű infrastruktúránál nem mondhatjuk azt: Bocsi, valamit elírtam a konfig fájlban. Nem indítanátok újra mindent a kedvemért? Na, ne legyetek már ilyen izék!) De talán négy óra elég lesz, hogy minden zűrt elhárítsanak.
Reggel 9-re a net helyreállt, 10-kor már egyes weboldalak is működtek, 11-re már e-mailezni is lehetett. A farmra 14.00-kor tudtam először belépni. Mint kiderült a virtualizációs környezet indító szkriptje 10 másodpercet vár a számítógépek indítása között. Ezért tartott 6 órán át az indítás. Ezt leszámítva nem hallottam egyetlen komoly fennakadásról sem.
Ettől függetlenül elgondolkodtatott, mennyire a nettől függünk. Nem csak mi, bioinformatikusok, és nem is csak a tudományos élet szereplői, hanem a mindannyian. Pár hónapja volt egy nagy vita arról, szükség van-e a kézírásra, vagy nincs. A régi iskola képviselői bőszen hangoztatták, hogy milyen hasznos a kézírás, mert ha valami miatt nem működnek a számítógépek, akkor kénytelenek vagyunk visszatérni a kézíráshoz.
A leállás alkalmával mindenki tudott írni, mégsem tudtunk csinálni semmit. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség a kézírásra, csupán azt, hogy jelenleg a számítógépek nem helyettesíthetőek papírral és tollal.
