Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy projektvezető, aki a Kerek Erdő közepén a törpék életét irányította. Egyik csoportmegbeszélés alkalmával a törpék elé tett egy javaslatot, hogy a munka hatékonyabb végzése érdekében készítsenek egy "protokol templétet" ami kitöltve fokozatosan nyomon következő a törpék munkamenete. Leírhatták volna, hogy milyen csákánnyal bányásznak, mennyire pakolják tele a csillét, hányszor fordulnak meg a csillével a nap folyamán. A nap végén azt is felírhatták volna, hogy mennyi aranyat bányásztak.
A törpék először csak kuncogva hallgatták ezt a töménytelen mennyiségű hülyeséget, de mikor meglátták, hogy a megbeszélés végére a projektvezető már el is készítette a dokumentumot KicsiBanya Word programjával, akkor hangosan hahotázni kezdtek.
- Nagyon szép dokumentumot készítettél - mondta a Bölcs Bagoly, aki szintén részt vett a csoportmegbeszélésen. - De egy ilyen dokumentum csak akkor lesz hasznos a törpéknek, ha már meglelték a lelőhelyet és feltérképezték azt. Most még nem tudják, milyen csillét fognak használni. Előbb ki kell próbálniuk valamennyit. Ha majd megindul a tömegtermelés, akkor nagyon hasznos lesz ez a dokumentum.
A projektvezető elszomorodott, hiszen háromféle betűtípust és színeket is használt, de az észérvek előtt meghajolt. Elmentette a dokumentumot. A megbeszélés hátralévő részében egy szót sem szólt.
Mikor végeztek, néhány törpe megsajnálta és megpróbálta megvigasztalni.
- Nem rajtad vagy az értelmetlen dokumentum mániád miatt nevettünk. De a helyzet olyan vicces volt.
- Én nem tudok nevetni - sóhajtott a projektvezető.
- Miért? - csodálkoztak a törpék.
- A sok projektvezetés hatására úgy érzem elvesztettem a humorérzékemet.
- Ne mond már! Bizonyára nagyon jó humorérzéked van.
-Nem, nincs. Tudjátok én adattárházakkal is foglalkozom egy másik erdőben. Az ottani kollégáim megkértek, hogy meséljek nekik egy viccet.
- Melyik viccet mesélted?
- Egyiket sem. Mutattam nekik egy adatbázis sémát.
