Sokan bírálják a tudományos életet, hogy mennyire hatalmi elvű, mert minden a csoport vezetőknek van alárendelve. (A csoport vezetők meg a különböző bizottságoknak, akik a pénzt osztják a kutatásra.) De ennek van egy kevésbé értékelt pozitív hozadéka is, az alázat.
Alázat alatt nem a minden ok nélküli behódolást értem, hanem annak a megértését, hogy mi az, amit nem tudunk. Elfogadni, hogy nem tudunk mindent és vannak hiányosságaink, hiába van PhD-nk, Science cikkünk, továbbra is rá vagyunk utalva, hogy mások munkáit elolvassuk, elsajátítsuk az ő felfedezéseiket is.
Erről az apró tényről még a legnagyobb kutatók is hajlamosak megfeledkezni és a TV-ben olyan témákról is vígan nyilatkoznak, ami kívül esik a kutatási területükön, ergo könnyen lehet, hogy annyit sem tudnak róla, mint egy járókelő.
Mostani történetünk hősei is ilyenek. Ez nem velem esett meg, de akár velem is előfordulhatott volna, és ahogy a nagy bölcsek mondják: az okos mások hibáiból tanul.
A történet a következő: X szeretett volna egy jó zsíros cikket írni, amit mindenki idéz. Labormunkát viszont nem nagyon akart végezni. Rövid töprengés után arra jutott, hogy áttekintő cikket kellene írni, hiszen azt mindenki idézi és milyen magas impakt faktorú lapokban jelennek meg! Kiválasztott egy témát és kiadta a feladatot Y-nak. X-nek már csak annyi dolga volt, hogy hetente rákérdezzen: Készen van?
Így teltek a hónapok, míg el nem készült a nagy mű. Rögtön be is adták egy patinás lapba. A főszerkesztő nagyjából két óra múlva dobta vissza. Indoklás: Maguk az adott témából eddig 0 cikket publikáltak. Más szavakkal: honnan veszitek, hogy ehhez ti értetek?
Ez az az alázat, amire gondolok. Már az egyetemi disszertáció készítésénél is elvárjuk, hogy a hallgatók az irodalmi összeollózáson kívül mást is csináljanak. De hőseink még ebből sem tanultak. Nem értették, hogy miként lehetséges az, hogy ezt a komoly cikket visszadobták. Dühösen mesélték mindenkinek, hogy velük hogy elbánt ez a cudar főszerkesztő, pedig a Google Scholar oldalán olyan publikációk vannak, amelyeket nem is ő írt. Biztos rejteget valamit!
Azt már csak én gondolom tovább, hogy ha egy ilyen konspiráló alak dobja vissza a cikket, akkor az érvei nem is jelentenek semmit, hiszen csak egy áskálódó alak. Nyilván ezzel a viselkedéssel harcolta ki, hogy annak a híres lapnak a főszerkesztője legyen és vakond hajlamait ott éli ki igazán. Hányattatott sorsú, meg nem értett zsenik korszakalkotó munkáit dobja vissza nevetséges indokokkal, és ezzel az egész civilizáció fejlődésének a gátja.
Szerencsére a hungariensis végzősdésű lapok mentesek ezektől a kis stílű, Napóleon-szindrómás alakoktól.
