Akinek szüksége lenne némi aláfestő zenére, itt megtalálja:
Az itt leírtak elsősorban Python kernellel működnek.
A Jupyter funkcióit ki lehet egészíteni úgynevezett varázslatokkal, amelyek további lehetőségekkel bővítik a rendszert. Ha aktiválni kívánunk egy varázslatot, akkor a cellába a % jel után írjuk a varázsigét. Ha az egész cellát fel kívánjuk használni a parancsokhoz, akkor %%-t használunk. Az elérhető varázslatokat a %lsmagic listázza ki.
Pythonban mindent meg lehet csinálni, amire szükségünk lehet, de vannak dolgok, amelyeket egyszerűbb a jó öreg parancsértelmezőben. A %%bash segtségével nyugodtan rendezkedhetünk a fájlok között.
Aki annyira elvetemült, mint én, és nem elégszik meg csupán a Bash és a Python adta lehetőségekkel, az használhatja az rpy2 kiegészítést, és máris keverheti a nyelveket. Még a változók megosztására is van lehetőség.
Hasonló elgondolás szerepel a %%perl mögött is, bár nem tudom, a mai világban kinek lehet ez fontos. Ha viszont a cellák szegényes formázási lehetőségei miatt aggódnánk, akkor a %%HTML segítségével bármit megvalósíthatunk, amit a HTML szabvány megenged. De ha ez sem elég, a %%latex tényleg kárpótol mindenért.
Már érzem, hogy valaki azzal a kifogással jön, hogy az Ő rendszerében egy ezeknél is egzotikusabb szkript nyelv működik, amit napi szinten használ. Mit tegyen? A varázslat attól varázslat, hogy határtalan. A %%script pontosan úgy működik, mint a #! a szkriptek elején.
Persze az is lehet, hogy nem kívánunk kódot futtatni, csupán jegyzetként elhelyezni a szövegben. Jó lenne, ha szintaxis kiemeléssel tehetnénk mindezt. Erre is van lehetőség. Ha a cellánk leírást tartalmaz, a következőt kell tennünk (JavaScript esetén):
```javascript
```
A szöveg JavaScipt forrásként kerül feldolgozásra.
Ennyi lehetőség még Harry Potternek is elég lenne.
