Számtalan felesleges szokásaimnak egyike, hogy a programokat, amelyeket használok, letöltöm, majd archiválom. Évekkel később meg nézem a felhalmozódott adathordozókat, amelyek csak foglalják a helyet, de igazán ritkán nézem meg a tartalmukat. Lehet, hogy az írható CD-k már rég olvashatatlanok? Ki tudja? Egyáltalán emlékszem mi mindent írtam ki? Vagy hova mentettem X programot?
Nem emlékszem. Ezt abból tudom, hogy ha kell valamit, újból letöltöm, majd újból archiválom. Csak gyűjtögetem ezeket a programokat a digitális pofazacskómba, mint valami hörcsög. Még lementett GitHub repok is vannak nálam, amelyek már talán le sem fordulnak, mert ősrégi GCC kell nekik. Bár talán azok is megvannak nekem valahol.
Van felhő, a személyes tárolás a múltté. Már lassan optikai meghajtók sincsenek a gépekben, de ethernet dugó még van.
A legújabb publikációm viszont azért tudott megszületni, mert lementettem egy programot. Ráadásul nem is olyan régen.
Mint arról már korábban írtam, az UMI alapú elemzést egy jó iránynak tartom. A program GitHub oldalát le is mentettem magamnak. A laborosok szépen rá is álltak a módszerre, mi meg elemeztük őket, mint a gép.
Aztán történt egy olyan apróság, hogy az elemzéseket új szerverre költöztettük, ahol még több hely állt rendelkezésünkre, és nem kellett osztozkodni másokkal. Elkezdtük újra telepíteni a programokat, amikor is kiderült, hogy a Qiagen a eltávolította az smCounter2-t a GitHubról. Volt program, nincs program.
A biztonsági mentésemnek köszönhetően persze megvolt a program, de ott motoszkált a fejünkben a kérdés: Vajon mennyit változtattak a kódon azóta? Minden esetre elvégeztük az elemzést.
Később a csoport megvette a fizetős változatot, mi pedig leellenőrizhettük, mekkora eltérés van a két módszer között. Nos, a mindkét eredmény bájtra pontosan megegyezett. Csupán két eset volt, hogy a lefedettség 1 read eltérést mutatott. Valószínűleg volt egy elgépelés a kódban, amit kijavítottak.