Mi, férfiak nem sírunk. Legfeljebb akkor engedhetünk meg magunknak könnyeket, ha a szellemchilis szendvicsünket véletlenül wasabival öblítjük le, de ilyenkor is inkább azt mondjuk, hogy homok ment a szemünkbe. Nők esetében ez teljesen másképp van.
Nemrég három síró nőt is vígasztalhattam egy nap. Az első a kislányom volt, ennek megfelelően ez ment a legkönnyebben. Felvettem, simiztem egy kicsit és már meg is nyugodott. A második a feleségem volt, aki azért sírt, mert a gyerek sírt. Ölelés, simizés. Megmutattam, hogy már nem sír a gyerek, nincs semmi problémája. Nem, én sem tudom, mi volt a baja, de most már jól van.
Bár szabadságon voltam, azért bementem a melóhelyre, nehogy újabb 10000x10000-es képeket hozzanak létre, vagy más módon omlasszák össze az infrastruktúrát. Észrevettem, hogy az asszisztens nagyon szótlan. Mikor végeztem az adminisztrációval, megkérdezte, tudnék-e neki segíteni. Azt válaszoltam: igen.
Megbízták egy egyszerű feladattal, az UEA Small RNA Workbench különböző táblázatos eredményeit kellett volna összefésülnie. A feladat annyiból nem volt triviális, hogy a két táblázat közös metszete a kisRNS-ek szekvenciái voltak.
Mondtam neki, hogy vannak patman futásból eredményeim, amiket felhasználhat. A patman produkálja a legprimitívebb illesztési eredményt, amit valaha láttam: kereső szekvencia azonosíója, találat, orientáció, illesztés kezdete, illesztés vége, eltérések száma. Mindezt tabulátorral elválasztva.
- Azokat nem tudom használni. Hogyan dolgozzam fel a fájlokat? - itt kezdtek folyni a könnyei.
- Írsz egy Perl szkriptet. A split paranccsal kinyered az oszlopokat...
- Én nem tudok Perl-ben programozni, csak Bash-ban.
- Semmi gond, awk-al kinyered az oszlopokat és grep-el megkeresed a másik táblázatban a hozzá tartozó értéket. Kicsit lassabb lesz, mintha Perl-ben csinálnád, de működni fog.
Ezután nagy sírás közepette elmondta, hogy úgysem lesz jó, mert őt mindig csak bántják, mert elront dolgokat. Ráadásul ideje sincs rá, mert még két másik dolgot kellene csinálnia.
Amennyire tőlem telt, elmondtam, hogy a hibák felderítése az akadémia világában nem személyes ügy, hanem a megismerést szolgálja. Mindannyian hibázunk, de ha mások rámutatnak erre, akkor igyekezzünk tanulni belőle, és ne személyeskedésnek vegyük.
Úgy tűnik, a mondandóm nem segített. Másnap írt a főnökének, hogy a feladatot nem tudja megcsinálni, és csinálja meg vagy ő, vagy valaki más.
