Az élet kódjai

A 4k intrók kellemes szórakozást nyújtottak. Rögtön az első egy procedurális
grafika volt, ami egy pouet.net oldalt jelenített meg. Eredeti ötlet. Volt
egy Chaos theory remix. A készítők a nagy sikerű 64k intrót tömörítették
még apróbbra. A jelenetek egy része nagyon hasonló a nagy előd jeleneteihez, a zene
pedig megállja a helyét. Amstradt CPC-n futó 4k is készült. A gép képességeihez
mérten igen látványos alkotás kerekedett belőle. A Rebels csapat grow up c.
intrója egy növény életét próbálja meg bemutatni. Az alkotás ötletes. Nem
a szokásos geometriai alakzatok bonyolult torzításai köszöntek vissza,
amitől az egész produkció "élővé" vált.

Hamár a mértani alakzatoknál tartottunk, az Amsterdam Cancer - Cube képviseltette
magát a stílus. Szép színek és igényes zene jellemezte. Csak egyetlen 64k intró
volt. A régi nagy hírű Razor 1911 képviseltette magát, a cracktrók stílusában.

A demóktól már nem voltam ennyire elragadtatva. Mindjárt az elején meg kell
említeni az anoxia reduxot az ASD-től. A görög csapat szemlátomást nem vitte
túlzásba a munkát. Méltán népszerű demójukat használták fel, teljesen lezanzásítva.
A zene helyett játszott zaj és a három szín a csapat programozója szerint egyfajta
művészi kiterjesztés és a tömérdek kocka forog témájú demóra adott válasz. A pouet.net-en
hosszan ecseteli demója művészi értékét és mindjárt magyarázatokat is fűz hozzá, hogy
ez vagy az a jelenet mit jelent.

Kicsit had időzzek el itt. Ha a művésznek kell magyaráznia a saját művét, akkor ott
baj van. A művész tulajdonképpen lekódolja üzenetét, amit a nézőnek kell megfejtenie.
Erre sokféle technika van, de a cél, hogy megfejthető legyen. Az más kérdés, hogy
ezek a kódok idővel változnak. Ha a mai kor műélvezője elfelejti ezt, akkor a
kritikusok/művészettörténészek segítségével támpontot kaphat, hogy ő is megismerje
az üzenetet. Természetesen az is megtörténhet, hogy a művész üzenetét csak a későbbi
korok fogják fel. Őket tekinthetjük az adott művészeti ág előre mozdítóinak. Ők
azok, akiket úgymond csak haláluk után ismernek el.

Ha valaki a demoscene-t akarja üzenetei továbbítására használni, akkor ő nem élhet
azzal a lehetőséggel, amivel egy festő. A festmény ugyanis korlátlan. Csak két szem
kell hozzá. Ellenben a demoscene feltételez egy számítógépes architektúrát, ami
óhatatlanul elavulttá válik. Éppen ezért nem használhat bonyolult kódot, hogy
majd a jövő generációja megfejti, olyat kell használnia, amit itt és most használnak.
Ha viszont a jelen nézője nem érti, akkor nem hiszem, hogy a néző a hibás, hanem a
művész, aki nem képes kifejezni az üzenetét. Azt már csak zárójelben jegyzem meg,
hogy nincs sehol sem előírva, hogy az üzenetnek nehezen emészthetőnek és érthetetlennek
kell lennie. Sajnos pont az a helyzet, hogy sokan ha számukra érthetetlen alkotással
találkoznak, azonnal úgy tesznek, mintha értenék és az egekig magasztalják azt.

De térjünk vissza a demókhoz. Navis azt mondja, hogy az Utolsó vacsorára hajazó jelenet
előtt megjelenő Happy meal szöveggel azt akarta jelezni, hogy a vallás nem segít. Én
viszont úgy értelmeztem, hogy kigúnyolja a vallást. Ki a hibás? Én, mert nem értettem
meg, vagy ő, mert nem volt képes kifejezni magát?

A többi alkotással nem volt ilyen probléma. A junkyard opera érdekes volt, de nem
az én ízlésvilágomnak való. Ennek ellenére elismerem, mint igényes alkotást. A
győztes xmen demó inkább fogható fel viccesnek, mint komolynak. Sok vidám
percet szerzett a nézőknek. A Nuance invitációja számomra csalódás volt.
Breakpointon a csapat megmutatta, hogy ők is tudnak félelmetes demót csinálni,
de ez inkább rutinból összerakott produkció. A többi nem volt számottevő.