Már elég idő eltelt a 2010-es Function óta. Azt hiszem eléggé feldolgoztam a sokkot, hogy kiírjam magamból az ott történteket. Amikor a repülőgépes katasztrófákat felderítik, akkor legtöbbször megállapítják, hogy olyan sorozatos hibákat követtek el, ami külön-külön orvosolható lett volna, de abban a kombinációban olyan halálos elegyet alkotott, hogy a gép nem élhette túl. Körülbelül az én esetem is ilyen volt.
Egy szeptemberi hétvégén volt a Function nevű demoshow. Már jó ideje készültem rá, hogy végre megmutathassam, hogy nem
csak windows alatt lehet jó demót készíteni. Szombaton érkeztem a parti helyére, még időben, hogy
leadhassam Grass kézi rajzát és feltöltsem a demót. A demó rengeteg nagy méretű textúrát tartalmazott,
több részletes poligonnal, ezért nem meglepő, hogy bizony a mérete 39 MB-ra rúgott.
Szerencsére 64mb volt a mérethatár, így ez nem okozott gondot. Ez volt az első demóm, ahol nem a jól
ismert SDL könyvtár képezte a keretrendszert, hanem alacsony szintű függvényhívások: libpng a textúráknak,
vorbis a zene dekódolásának, alsa a hang lejátszásához, X11 az ablakkezeléshez. OpenGL tudásomat is
fejlesztettem, ezért már shaderek is voltak a demó egyes jeleneteiben, ami megakadályozta, hogy
a céges laptopon futtassam.
A parti előtt két nappal gyakorlatilag kész voltam a teljes demóval. Annyit elárulok, hogy Slackware 13.0-n
fejlesztettem, méghozzá 64 bites rendszeren. Ekkor még nem volt semmi információm arról, hogy milyen
Linuxon akarják majd levetíteni a demót, de a tavalyi tapasztalatok alapján abból a feltételezésből
indultam ki, hogy egy 32 bites Ubuntu lesz a compógép.
Telepítetem az Ubuntut, lefordítottam a demót és láss csodát, nem volt hang. Tulajdonképpen nem
lepett meg, hiszen itt PulsAudio van, aminek az Alsa-s emulációja nem teljes. Példának okáért
hiányzik az aszinkron hanglejátszás. Mondanom sem kell, hogy természetesen én azt implementáltam.
Gyorsan felvettem egy új függvényt a cg_audio.c-be, ami láss csodát, tökéletesen működött. Csak nem
Slackware alatt. Itt kellett volna még tovább finomítani a rendszert, hogy mindkét rendszer alatt
tökéletesen menjen, de ezt nem tettem, pedig Richard Marchinko is megmondta: "Soha ne feltételezz!".
Én feltételeztem. Mégpedig azt, hogy Ubuntu alatt fogják lejátszani.
A parti nagy fordulópontja az volt, mikor találkoztam Gargajjal, az egyik szervezővel. Megkérdeztem
tőle, volt-e bármilyen probléma a demóm lejátszásával.
- Ha nem Linuxos, akkor nincs vele gond - válaszolta.
- De Linuxos.
- Itt van a laptopod?
- Itt, de azon nem megy. Kell neki OpenGL 2.0.
Rövid kutakodás után találtunk valakit, akinek szintén volt egy Linuxos laptopja. Rövid próbálgatás után
azt is kiderítettük, hogy ugyancsak Intel GMA-val van felszerelve, nem megy rajta a demóm.
Láttam, hogy a helyzet kezd menthetetlen lenni. Latolgattam, hogyan jutok haza, hogy elhozzam
a saját gépemet. Charlie segített. Képes volt miattam levezetni megközelítőleg 100km-t, hogy
elhozzuk azt a gépet, amin fejlesztettem a demót. Átadtam a szervezőknek és megnyugodtam,
hogy most már semmi baj nem történhet. Ez volt a második hiba.
Az intrók után Gargaj szólt, hogy itt az ideje, hogy beüzemeljem a gépet. Kaptam áramot, hangcsatlakozót,
videó kimenetet. Egy profinak ennyi is biztosan elég lenne, de én azért kértem egy billentyűzetet is.
Hátam mögött a kíváncsi tömeggel nekiáltam az óriás kivetítőn beizzítani a rendszert. A Slackware szép
komótosan indult. Mikor az X11-et indítottam, akkor már láttam, hogy baj van. A gép 640x480 felbontásban volt. Rövid billentyűn
keresztül történő matatás után észrevettem, hogy az NVidia beállítópanel sem ismer nagyobb felbontást,
mint 640x480. Most mi legyen? Kértem egy egeret, amivel kicsit gyorsabban folytattam a matatást.
Mögöttem már kezdett zúgolódni a tömeg. Elindítottam a demót, hátha az majd belövi a felbontást, de nem így történt. A demó bal felső sarka látszott csak.
Végül megnyitottam a forráskódot és átírtam, hogy 640x480-ban fusson le. Ez már nagyon nem tetszett a
nézőknek, hogy ott írom át a kódot. Fordítás sikeres volt, rövid teszt, működik, leállítottam, és szépen hátra
kullogtam.
- Nyomd le az entert! - hangzott fel. Visszafutottam és elindítottam a demót. Ismét hátra kullogtam. A terembe már nem mertem bemenni, csak a folyosóról hallgatóztam és a hangokból próbáltam kitalálni, hogy milyen a demó fogadtatása.
Valami nem stimmel. Miért nem hangosítják fel? Miért nincs hang? Ezt mások is megkérdezték, de nekem akkor nem
esett le. Semmit ötletem nem volt. Közben a demó szépen ment hang nélkül. Emlékeztem, hogy az elején, a teszt alatt még volt. Az első teszt alatt! A
fordítás után már nem! Akkor megértettem. Azt a kódot fordítottam le, ami Ubuntu alatt ment, de Slackware alatt
nem. A demónak a fele akkor már lement. Hallva a bekiabálásokat úgy döntöttem, hagyom így. Úgysem tetszik nekik,
akkor minek fárasszam a nézőket még zenével is? Ennek megfelelően utolsó lett, de akkor már nem foglalkoztam a
dologgal.
Minden esetre megtanultam, hogy atombiztos demót kell írni. Különösen Linux alatt. A másik, ha valami gond van
vele, inkább nem szabad hagyni, hogy lejátszák.
Később visszagondolva több módon is elkerülhettem volna a problémát. Először is, a gépemen volta Ubuntu is. Elindíthattam volna azt is. Normálisan megírhattam volna a kódot (csak egy snd_pcm_recover függvény hiányzott). Nem hagyom, hogy a két kódbázis összekeveredjen. Ehelyett egy olyan elegyet főztem, ami megpecsételte a demó sorsát.
