Ma tartották a Bioinformatika Magyarországon című előadás sorozatot, ami rövid betekintést nyújtott a hazai kutatóműhelyek elért eredményeibe. A megjelenő kis számú érdeklődő a Tudományos Akadémián a fehérjék vizsgálatától az elméleti matematikáig minden témakörben hallhatott érdekességeket.

Röviden, a teljesség igénye nélkül a következő részleteket emelném ki:

Patthy László azzal az érdekes megfigyeléssel kezdte, hogy csökken a bioinformatikába vetett hit. Míg korábban azt gondolták, a bioinformatika lesz a megoldás mindenre, addig olyan problémákat hagyott ez a tudományterület megoldatlanul, mint a génannotáció. A génannotáció pedig minden elemzés alapja. A MisPred egy fehérje térszerkezeti tudásbázison alapuló megoldást nyújt erre a problémára.

Simon István előadásában az volt számomra a legérdekesebb, hogy Ő már akkor bioinformatikával foglalkozott, amikor - kis túlzással élve - ez a tudományág még nem is létezett. A programozás mellett azt is tudja, hogyan kell megfogni a pipettát, mert a kísérletes munkából is kivette a részét. Legjobban az érzékeltette, mennyire megelőzte korát, hogy az általuk megalkotott térszerkezet prediktáló eljárás hátránya nem a pontosság volt, hanem az, hogy a kísérletes módszerek gyorsabban adtak eredményt!

Barta Endre két mezőgazdaságilag fontos haszonállat, a szarvasmarha és a mangalica genomjának bioinformatikai elemzéséről beszélt. Az ember számára fontos géntulajdonságok meghatározásán túl a fajtaspecifikus variációk felderítése és a szabályozó régiókban fellelhető nukleotid polimorfizmusok azonosítása a céljuk. Egyetlen dolog csalt csak mosolyt az arcomra: a szarvasmarhában azonosított géneket egér modellben tesztelik. A döntés labortechnikai szempontból logikus, de csak egy pillanatra képzeljünk el egy "jól tejelő egeret".

Harrach Balázs előadása a PhD hallgatók áldozatos munkájáról szólt. A csoport ugyanis vírusokat, vírus törzseket vizsgál, de gazdaállatokkal együtt. Minden egyes gazdaállat vizsgálatához szükség volt olyan PhD hallgatókra, akik megfelelő "hobby"-val rendelkeztek a minták begyűjtéséhez. Például így segített a barlangász a denevér minták begyűjtésével, vagy az ornitológus az avevirusok osztályozásánál. A lelkesedés olyan szintű a csapatban, hogy még a két hetes döglött tengerimalacot is felkutatták, csak, hogy mintát izoláljanak belőle.

Simon Péter előadásából nem sokat értettem. Egy elméleti matematikai megközelítést használtak járványterjedés szimulálására. A terjedést gráfokon keresztül írták le.

Miklós István szintén matematikai oldalról mutatta be a bioinformatikát, de igyekezett azt a hallgatóságnak is emészthetővé tenni. A biológiában előforduló folyamatok között vannak NP nehéz feladatok, ahol a számítási igény elképzelhetetlenül nagy. Az ilyen folyamatokat leíró modellek esetén azt is bizonyítani kell, hogy a feladat megoldható-e.