Topy, a német demoscene egyik nagy egyénisége, elmondása szerint igyekszik minél több partira eljutni. Eddig ez nem okozott neki különösebb problémát, de idén egy autóbaleset következtében eltörött a lába. Talán mások az ő helyében igyekeztek volna kíméletesebb életmódot élni, és inkább a gyógyulásra koncentrálni, ő mégis úgy döntött, a demopartikat nem fogja kihagyni.
El is jutott a WeCan nevű lengyel partira, és úgy döntött, ha már itt van Kelet-Európában, a Function-t is meglátogatja. Egyetlen akadály volt csupán, megközelítőleg 10 nap a két esemény között. A szállodák nem olcsóak, még a német pénztárcákhoz képest sem, ezért Topy a scene közösség segítségét kérte.
A fórumon leírta, hogy mi a problémája, mit szeretne és várta, hogy milyen ajánlatokat kap. Az átlagos scener 30 év körüli, tehát jó eséllyel van családja. Náluk egy törött lábú ember befogadása szóba sem jöhet. Gondoltam egyet, és írtam neki. Igaz, nem élek Budapesten, ami a közlekedést megnehezíti, de nem tartottam valószínűnek, hogy leküzdhetetlen akadályokkal kellene szembenézni.
Rajtam kívü egy ember tett még felajánlást, de később ő is visszakozott. Topynak nem volt más választása rajtam kívül. Bevallom, én is meginogtam, de úgy döntöttem, ha már egyszer tettem egy ígéretet, akkor nem változtatok rajta. Így történt, hogy szeptember 19-én a repülőtéren vártam, hogy megérkezzen Topy.
A kocsi, amivel közlekedett, nagyobb volt, mint gondoltam. A buszra alig tudtunk felszállni, de szerencsére segített a sofőr. Topy elmondta, hogy már nincs akkora szüksége a kocsira, de mégis kénytelen cipelni, nem hagyhatja ott valamelyik parti helyszínén. A lépcsőkkel sok esetben akadtak problémáink. Ez az utazás ahhoz is nagy segítséget nyújtott, hogy másik szemmel lássam a közlekedést kerekes székkel.
Majdnem három órát vett igénybe az út, de végül eljutottunk a lakásomig. Beszélgetésünk során kiderült, hogy dolgozott hangmérnökként, belekóstolt a filmgyártásba, ahol a világító, villogó, de valódi funkció nélküli elektromos ketyeréket készített (tudjátok: a piros vagy a kék drótot vágjam el?) és független játékokhoz készített zenéket. Ha viszont úgy hozza a sors, pólókat árul Atari, Amiga feliratokkal.
Elmesélte, hogy üzemeltet egy repaidcafe-t Kölnben. A kezdeményezés lényege, hogy csere alapon ki-ki megjavítja a másik elromlott, ősrégi eszközeit. Ha valaki visz oda egy egyközt, legközelebb neki is meg kell javítani valamit. Ezt én is egy szimpatikus hozzáállásnak tartom. Szerintem sem kell kidobni egy eszközt és újat venni, csak azért, mert egyszerűbb.
Amíg nálunk tartózkodott, bár nem sokszor mozdult ki a lakásból, (pontosabban még a laptopját sem hagyta el), mégis élénk társasági életet élt. Virtuálisan még a barátnőjével is randizott. Mindketten letöltötték ugyan azt a filmet, majd chaten megbeszélték, mit látnak.
Topy félig ír, ezért főzött nekünk egy igazi ír különlegességet. Sajnos a nevét nem tudom. Birkahús volt megsütve hagymával, párolt zöldségekkel. Leveles tésztával letakarta és úgy is megsütötte. A hús olyan volt ízre, mint a vadas.
Topy feladata a Function idején a SceneSat élő közvetítése volt. Tehát annak, hogy a világ más tájain hallani lehetett a Functionon elhangzottakat, egy kicsit nekem is köszömhető.
