Ebben a posztban röviden összefoglalom, milyen lehetőségei vannak egy bioinformatikusnak Magyarországon. Először 2007 végén kerestem állást, és meg kell mondanom, nem volt túl sok. Egyszerűbb volt elmennem programozónak, annak ellenére, hogy nem volt szakirányú végzettségem.

Tavaly kezdtem el megint nézegetni az álláshirdetéseket, mert a feleségem munkanélküli lett, és bár nincs okunk panaszra, úgy gondoltam a biztonság kedvéért szerzek egy másodállást.

Az eltelt négy évben sok minden változott. Először is megjelentek a mini szekvenátorok, amiből kutatóintézetek és diagnosztikai laborok bevásároltak, másrészt a hazai bioinformatikusok egy része kivándorolt. Most, aki keres talál. A kérdés, mit várnak el a jelentkezőktől?

Az első hírdetésre beadott jelentkezésemre be sem hívtak. Itt elsősorban laborban dolgozó embert akartak, aki mellesleg majd megoldja a bioinformatikai problémákat is. A vicces az, hogy a feleségem is jelentkezett a hirdetésre és be is hívták, bár neki semmilyen bioinformatikai tapasztalata nincs. Az egyik ott dolgozó ismerősöm elmondta, hogy végül egy nőt vettek fel, aki kijelentette, hogy ő aztán nem fog semmi számítógépes munkát elvégezni. Mikor afelől érdeklődtem, hogy akkor miért vették fel, csak annyi választ kaptam, hogy nagyon dekoratív és...hogy is mondjam...olyan Anita Ekbertes.

A második hírdetést egy labordiagnosztikai cég adta fel. Nekik elsősorban elemezni kellett volna. Vettek egy Ion Torrentet és mielőtt az megérkezett volna, akartak valakit, aki már a kicsomagolás pillanatában ott bábáskodik felette. Ide már behívtak, de mégsem rám esett a választás, mert a másik jelentkező ügyesen meggyőzte őket, hogy ne fél állásra vegyenek fel valakit, hanem egészre. Így én automatikusan kiestem. (Persze erről is úgy értesültem, hogy a Torrent Communityben feltűnt egy új személy, aki nagyon sokat kérdezgetett a gépről, majd később azzal a céggel is felvette a kapcsolatot, ahol dolgozom, így személyesen is tudtam vele beszélni)

A harmadik helyre gond nélkül felvettek, mert ismertem szinte mindenkit. Nem volt elbeszélgetés, nem volt semmi. Ez egy akadémiai kutatóhely, ahol azzal kell szembenéznie a jelentkezőnek, hogy minden bizonytalan, kivéve a munka mennyisége. A kutatók pályázati pénzekkel játszanak tili-tolit, hogy mindenkinek legyen fizetése és nem ritka, hogy valakinek a bére két vagy több pályázatból áll össze. A pénzhiány máshol is probléma, nem véletlen, hogy a hirdetések nagy részében pályakezdőket keresnek, mert rájuk kedvezményeket kapnak, vagy csak egyszerűen kevesebbet kell nekik fizetni.

Itt abba is hagyhatnám a posztot, ha nem jártam volna úgy, mint Trevor, a teljesen kitalált, a valóság írmagját sem tartalmazó történetemben. Így jelentkeztem még egy akadémiai kutatócsoport hirdetésére. Az itt tapasztaltak elég ilyesztőek voltak. Itt ugyanis azután kerestek bioinformatikust, hogy megvették a gépet. Bekapcsolták az Ion Torrentet, klikkelgettek a hozzá adott szerver webes felületén, majd kaptak egy nagy halom szekvenciát. Az interjún számomra az jött le, hogy ezután elküldték valakinek elemzésre ezeket, akik azt mondták, hogy egy hónap múlva küldik az eredményeket. Ezután adták fel a hírdetést.

A feladat az lett volna, hogy az erősen kontaminált mintákból valahogy kihalászni egy olyan vírus genomját, amit a tudomány még nem ismer, és pusztán a szekvencia alapján megmondani, hogy mitől dögleszti meg a gazdaszervezetet. Kiderült továbbá, hogy semmilyen bioinformatikai infrastruktúrájuk nincs. Van egy Windowsos gépük CLC Workbenchel és kifújt. Kérdezték, hajlandó lennék-e a rendszergazda munkáját is ellátni, ha éppen nincs itt. Persze, adjatok egy motoros fókát és fel is mosok.

Nem arról van szó, hogy megalázónak tartanám a rendszergazdai munkát. Egyáltalán nem. Ez a blog is tanúskodik róla, hogy ha kell, megcsinálom. Sőt, meg is csináltam, mert nem volt rendszergazda. De egy bioinformatikai labor felépítése nulláról, nagyon nagy szaktudást igényel és sok segítséget. Ha a rendszergazda inkább akadály ebben a folyamatban, mint segítség, akkor el kell küldeni. Szeretem a kihívásokat a munkámban, de hogy a munka végrehajtása legyen a kihívás...

Úgy gondolom, a fenti eset nem egyedi probléma. Amikor olyan kiírást látok, hogy a "jelöltnek lehetősége van a csoport irányvonalát meghatározni", akkor óhatatlanul is az jut eszembe, hogy lövésük sincs arról, mit is kellene csinálni.