A cégnél az utolsó napokat töltöm. Eddig bármilyen okból is kényszerültem munkahelyet váltani, az utolsó napokat igyekeztem kellemessé tenni. Ezt nem nehéz megtenni, hiszen feladatot alig kap az ember, szabadon járhat-kelhet, mint egy szellem. A munkatársak már átnéznek rajta, de azért résztvesz a megbeszéléseken, elmondja a véleményét.
Az utolsó napokon ezért olyasmiket szoktam csinálni, ami valamennyire a munkához kötődik, de normális körülmények között eszembe sem jutna megcsinálni.
Ilyen volt például a szárazjeges durrogatás a laborban. Egy prof hazatért külföldről, és még a családja az új házat tekintette meg, amit vettek, ő a biológiai mintáit féltve a laborba jött. Segítettem neki a mintákat betenni a fagyasztóba, amiért cserébe kaptam több kiló szárazjeget (abban szállították a mintákat), hogy dobjam ki. Kidobni? Nem. Durrantani? Oh igen! Megtöltöttem velük pár Eppendrof csövet, majd ahogy gázzá vált a jégdarab, lerepítette a cső kupakját. Nagyon tetszett. Kerestem valami nagyobbat. Egy filmtekercs műanyag dobozát. Ez elég jó folytást biztosított. Telepakoltam szárazjéggel, majd kitettem a folyosóra, hogy mások is jól szórakozzanak.
Közben megjött egy barátom, akivel beszélgetni kezdtem. El is felejtettem a meglepetést, ezért mikor a gáz lerepítette a doboz kupakját, rettenetesen megijedtem.
Egy másik alkalommal egyszerűen csak hálózatban játszottunk. Akkoriban nem volt otthon internetem, ezért ez élmény számban ment. Akkor még a Nexuiz is ingyenes volt...
Most is komoly fejtörést okozott, mivel üssem el az utols napokat, egészen addig, amíg rá nem találtam a BackTrack Linuxra. Gondoltam jó ötlet lesz letesztelni, mennyire biztonságos a Wi-Fi router. Az airmon-ng-t használtam a tutorialok alapján. Feleslegesnek tartom leírni ugyan azt, amit a YouTube videókon is látni lehet, inkább a tapasztalataimat közlöm.
Amikor elkezdtem lementeni a hálózati forgalmat, fontos, hogy legyen valaki, aki kapcsolódik ez idő alatt, különben nem lesz mi után kutatni, ezért egy olyan napot választottam, amikor mindenki megbeszélésre jött. Volt elég gép a neten. A lementett forgalmon lefuttattam mindkét kulcsszó adatbázist, de a program nem találta meg a jelszót. Egyébként a teljes futási idő kb. 3 óra volt egy laptopon (Core i5 proci, 8Gb memória).
Kicsit elcsüggedtem az ereményt látva. Azért, hogy legyen egy kis sikerélményem, készítettem egy saját kulcsszó adatbázist, amibe elrejtettem a jó jelszót is. Itt vettem észre, hogy a program csak akkor fogad el közönséges szöveges állományt, ha txt-re végződik. A saját adatbázissal futtatva rögtön megtalálta a jó jelszót.
Az egyik kolléga, mikor meséltem neki, hogy mit is csinálok, a router adminisztrációs felületén utánam kezdett kutatni, természetesen hiába, hiszen nem kapcsolódtam a hálózatra, csak füleltem.
Később megnéztem, mit árulnak el magukról a kollégák gépei. Az Autoscan a Windowsos gépeket messziről felismeri. A legtöbb Linuxos géppel viszont problémái voltak, pedig csak alap Ubuntu volt rajtuk. Megtalálta a hálózati nyomtatót is.
Szkriptkiddiként búcsúztam ettől a munkahelytől.
