Figyelem! Következő reklámunk virtuális blogbejegyzést tartalmazhat.
Sok könyvünk van, a falon pedig sok hely. A megoldás nyilvánvaló, a megvalósítás kevésbé. Első körben a nagyobb áruházakat néztük meg, mint amilyen az Ikea, BricoStore, Parktiker, Obi. Az Ikeával az a bajom, hogy az ott található termékeknél a funkcionalitás másodrendű. Az elsődleges az ár vagy a kinézet. Példának okáért láttunk gyönyörű polcokat, amelyeknek a terhelhetősége 2kg. A másik bajom, hogy úgy néz ki minden kiállítási tárgy, mintha egy lakás része lenne, és sok vevő úgy is viselkedik, mintha otthon lenne.
Szerencsére olyan különleges igények merültek fel a polcokkal kapcsolatban, hogy egyetlen lakberendezési áruház sem volt képes kiszolgálni azokat. Ilyen volt többek között, hogy lehessen rájuk pakolni és szépen nézzenek ki. Ez utóbbi igény szinte napról napra változott. Egyszer a Z alak, másszor a doboz forma tűnt a nyerőnek, de számomra ez csak részletkérdés volt, mert már tudtam, hogy én fogom elkészíteni.
Végezetül a doboz forma lett a nyerő. A tervek alapján egy lapszabászatban megrendeltük az MDF lapokat, az élfóliát és a tartóelemeket. A lapok elkészültével az eladó megkérdezte, hova pakolják azokat. Fogtam egy hatalmas sporttáskát és mutattam, hogy ebbe bele. A fickó nem hitte el, hogy elbírom őket, de megnyugtattam, ha így lesz, akkor kettőt fordulok. Végül megsajnált és felajánlotta, hogy munka után elhozza, úgyis útba esik neki. Egy kihívással kevesebb lett arra a napra.
Otthon a Tesco gazdaságos kínai fúrógépemmel nekiláttam összeszerelni a kockákat. A lapokat először 4-es fúróval megfúrtam, majd 4x50-os facsavarokkal összecsavaroztam. Ez egyszerűen hangzik, de gyakorlatilag az volt a problémám, hogy nem tudtam merőlegesen rögzíteni a lapokat a fúrás és csavarozás idejére, mert nem volt semmi felszerelésem. Végül a még össze nem szerelt lapokat használtam támasztéknak.
Lefektettem egy lapot, ez volt a munkaasztal. Erre a lapvastagsággal elcsúsztatva ráhelyeztem az egyik lapot. Támasztéknak erre a lapra tettem még 2 másik lapot, majd ennek a három lap vastag falnak támasztottam a merőleges lapot. Ez elég tartást biztosított az összeszerelés idejére. A csavarozáson felül ragasztót is nyomtam a felületek közé, hogy növeljem a kötés erejét.
A módszer segítségével hatékonyan illesztettem össze a dobozokat, egészen addig, míg a fúrógép el nem kezdett furcsán viselkedni. Ha elfordítottam a gépet, abbahagyta a fúrást. Ha visszaállítottam eredeti helyzetébe, ismét működött. Valószínűleg elkoptak a motor szénkeféi. Még két lyukat ki tudtam fúrni, majd a berendezés többet nem indult el. Az ST/D13-320 felmondta a szolgálatot.
A polcszerelés csúszott a következő napra. Elmentem a BricoStore-ba és megszereztem a méltó utódját egy Bosch PSB 650 RCE képében. Most legalább a spórolt pénzre sincs gond. A gép ereje nagyon meglepett. Az első csavart sikerült úgy becsavarozni, hogy a fej lerobbantotta a lap sarkát.
Apró illesztési hibáktól eltekintve egészen jól néz ki. Az összeszerelés után következett az élfólia. Egy vasaló segítségével vittem fel, ügyelve rá, hogy egy irányból haladjak, szép lassan. Pamut fokozatra állítottam a vasalót, mert ha túl meleg, akkor nem fog rendesen odaragadni.
A tartófülek felcsavarozása csak hosszú és unalmas volt. Először egy kicsi, pár milliméter mély lyukat fúrtam, azért, hogy a füleket rögzítő csavar ne mozduljon el, majd csavaroztam. A Bosch teljesítményszabályozója nagyon hasznosnak bizonyult, amikor a csavarozás és a fúrás között váltogattam.
A falra történő felhelyezés bizonyult a legnehezebb feladatnak. Szerettem volna, ha vízszintesen állnak, ezért a kész polcokat a falnak szorítottam és a fülek mentén megjelöltem, hova kell majd a lyukakat fúrni. Sajnos az egyik fal csak 5-6 cm vastag, ezért nem mertem nagyon mély lyukakat fúrni, nehogy a túloldalon krátereket hagyjak hátra. Sajnos nem akasztós füleket vettem, hanem olyanokat, amelyeken csak egy lyuk van, ezért a polcokat úgy lehetett csak felcsavarozni, hogy valakinek tartani kellett a polcokat, míg én behajtottam a csavart a falba, amivel rögzítettem azokat. Csakhogy nem volt senki, aki segített volna tartani. A kisebb polcokkal nem is volt gond, mert egy kézzel meg tudtam tartani őket, de az egyik nagyjából 15 kg lehetett, amit ugyan meg tudok tartani, de hajszálnyit pozicionálni már nem. Jött a B terv. A még fel nem szerelt egyéb polcokkal és a kezem ügyébe eső könyvek segítségével rögtönzött alátámasztást eszközöltem. Úgy ingott, mint valami keljfeljancsi. Máig nem értem, miért nem omlott össze a tákolmány, de végül sikerült felrakni a nehezebb darabokat is.
A hálószobába kész polcokat vettem és derékszögű tartókkal rögzítettem. Ezeket csak csavarozni kellett. Csekély súlyuk miatt nem volt gond a felszerelésükkel.
