Sajnos nem úgy haladok a produkcióval, mint terveztem. Elkészült a mátrix kezelő osztály és az OBJ betöltő. Nem hangzik soknak? Azért nem nem sok.

Mivel nem csak átmásoltam a C kódot, hanem felül is vizsgáltam, érdekes jelenségekre lettem figyelmes:

1. A Windows nem programozó barát

Gyakran hallani, hogy egyes alkalmazások felhasználó barátok, mások nem. De létezik a számítógép felhasználóknak egy másik faja, akik programokat alkotnak. Azt gondoltam, egy programozónak nem kell igényeket támasztania az operációs rendszer felé, csak adni neki egy szövegszerkesztőt, egy fordítót, és időt, hogy dolgozzon. De most, hogy Windows alatt szerencsétlenkedem, rájöttem, hogy igen is van igényem az operációs rendszer felé. Először is, legyenek a fejléc állományok egy helyen. Ahány SDK-t telepítek, az annyi helyre szórja szét a fejléc állományokat és könyvtárakat. Az elérési utak hosszúak, hülye karakterek vannak bennük, amiket más hülye karakterekkel semlegesítek. Hiányoznak a szkriptek és egyéb automatizáló eljárások.

Vicces, mert míg Linux alatt dolgoztam, soha nem gondoltam arra, hogy nekem szükségem lenne egy nagy IDE-re. Windows alatt Visual Studio nélkül halott lennék. Ennek a hatalmas böszme koloncnak nincs más dolga, minthogy az ellenséges operációs rendszer elé egy függönyt húzzon és megadjon nekem mindent, amire szükségem van.

2. A GNU lustává tesz

Ez az igazság. Annyi kóder nyalóka függvény van a glibc-ben, hogy teljesen a hatásuk alá kerültem. Azokra a függvényekre gondolok, amelyek egyáltalán nem bonyolultak, de valami unalmas, rutinjellegű feladatot megoldanak. Például getline, strsep. Windows alatt ezeknek írmagjuk sincs, mert nem részei semmilyen standardnak. De ahelyett, hogy fél óra alatt leprogramoznám őket, két órán keresztül a guglit nyúzom és olvasom a többi, hozzám hasonló lusta ember nyavajgását, hogy miért nincs ilyen Windows alatt.

3. A változatosság jótékony hatású

Itt arra gondolok, hogy akár mennyi szenvedéssel is jár most még a kódolás Windows alatt, jó, hogy látok mást is a parancssor mellett. Tágítja a látóteremet. Ez persze igaz az egész demoscenére. Hiszen egy cégnél a főnök megmondja, mit kell csinálni, a projekt vezető előírja, mikorra legyen kész. A vezető fejlesztő meghatározza, milyen eszközöket kell használni, végül a tesztelő rámutat, hogy mit kell kijavítani. Egy demó készítésénél viszont senki nem ír elő semmit. A cégnél akkor jó az ember, ha minél gyorsabban, minél kevesebb időráfordítással old meg valamit. A partikon ellenben értékelik, ha valaki egy nehéz kihívást vállal. (Ezzel nem akarom azt sugallni, hogy a Visual Studio kihívás. Egyáltalán nem az.)

4. Platform függetlenség nem létezik

A math.h-ból akartam az M_PI konstanst. Windows alatt még be kell írni, hogy #define _USE_MATH_DEFINES. Több szót nem is érdemes fecsérelni erre.