Az előző rész tartalmából: Megláttam, hogy van remote entry, csináljunk demót! Összehalásztunk egy csomó modellt, Grass ló halálában textúrákat gyárt. Kinecttel a motion capture befuccsol. Fogy az idő.
Mint azt néhányan már bizonyára észrevették, nem készültünk el időre, nem küldtünk be semmit. Szerencsére mások viszont igen. Nézzük meg, milyen alkotások születtek:
Procedurális 4k
Archee újabb fejlesztést hajtott végre ray tracer algoritmusán. A Lego kockák teljesen műanyag hatásúak, a fény törik, ahogy kell. Második lett, innen is gratulálunk neki.
Az első helyezett viszont a technikai bravúr mellett nagyon hangulatos is. Arachnofóbiásoknak nem ajánlott.
Android demo
Mindössze két induló volt. A Fairlight folyadék szimulációval kápráztat el bennünket, amit mindenképp impozáns egy kézi kütyün látni, de összességében a dobozokon átmászó fényforrások és golyók kicsit furcsa hatást keltenek. A macskás demó fonalát nem sikerült felvennem. A koncepció érdekes. Látszik, hogy valami újjal próbálkoznak, de a mozgás érzékeltetése olyan, mint amikor egy lassú gépen képrészletet mozgatok.
Demo
Az a helyzet, hogy a legtöbb demót nem értettem. Egyszerűen nem tudtam értelmezni a látottakat, ezért kezdjük azzal, amit fel tudtam fogni. A Conspiracy Supermode egy jelzés értékű alkotás. Kicsit visszafogottan ugyan, de megmutatták, hogy léteznek, van új demó készítő eszközük, és nem félnek használni. Valószínűnek tartom, hogy az évben még kijönnek valami ütős alkotással, ez csak a bemelegítés volt. Nekik is gratulálunk!
A másik magyar induló ebben a kategóriában a Rebels volt. Részecske rendszerüket tovább csiszolták és az elnevezés is illeszkedik abba a körbe, ahol az alkotások neve a részecske fizikából vett fogalmakat takar. (Lásd: Bozon, Fermion)
A Min egy klasszikus elemekkel építkező alkotás. Szép, látványos. Ha a sok avangard alkotás mellett vágynánk valami régi jó dologra, a Min jusson eszünkbe.
A Still nagyon meglepett. Eddig sötét tónusú és hangulatú alkotásaik voltak. Nem ritkán minimalista eszközökkel operáltak. Most viszont egy színes kavalkádot kapunk és mintha az ingyen letölthető modellek teljes választékát beépítették volna demójukba. Nem riadtak meg a helyenként elnagyolt poligonoktól, az ész nélkül repkedő modellektől. Úgy tűnt, mindegy mit mutatnak, csak sok legyen és színes. Helyenként metafizikus látványvilágot idéz.
Míg az Eternal dream of beauty csak egy kicsit volt érthetetlen számomra, addig a Secret Rooms maga a talány. Komolyan nem tudom, mit is láttam. Bizonyára Dänikent telenyomták nyugtatóval és megkérték, mesélje el, mit lát. A nézők valamit biztosan láttak ebben, ami miatt megszavazták nyertesnek, de én csak az őskáoszt érzem. Technikailag nincs semmi kifogásolható, de biztos, hogy valami történést is vittek bele, amit nem értek.
