Nyuszikát és egyéb családi ünnepet hátrahagyva bepattantam Archee kocsijába és elhúztam Németországba az idei Revisionre. Az esemény a tervezési fázisában még jó ötletnek tűnt (kihagyni az értelmetlen zabálásokat, hallgatni, ahogy megvető megjegyzéseket tesznek az ajándékokra, vagy bármi másra, amit az ember tesz). De ahogy itt ülök és nem találom a helyemet, már nem olyan vicces.
Az utazás elég hosszúra sikerült. Mivel Archee-ék péntek reggel korán akartak indulni, én már csütörtökön Pestre utaztam, hogy le ne késsem az indulást. Kislányomnak elmagyaráztam, mi fog történni, amit ő így összegzett:
- El akar menni az apukád. - el az a hülye barom.
Utoljára még ágyban aludtam, mert az elkövetkező három napban csak a föld lesz a társam. Reggel Archee Kolumbiai barátnője finom rántottát készített, majd bepakoltunk és indultunk.
Mivel a lány viszonylag keveset tudott angolul, főleg spanyolul ment a társalgás, amibe én nem tudtam bekapcsolódni. A tíz órás út, sok bóbiskolás mellett hamar elröppent. Rendkívüli esemény nem történt.
Ez az első party, hogy nem hozok semmi release-t. A mini csapat egyik tagja sem készült semmivel.
A magyar kontingens egy helyre települt, de mikor megérkeztünk, már csak három szabad hely volt azon a részen. Egy ideig néztem, ahogy kétségbeesetten igyekeznek a három székből négyet varázsolni, majd úgy döntöttem, maga oldom meg a problémát. Ez nem is volt olyan egyszerű, mert minden csapat foglalta a haveroknak a helyet. Végül a Mercury mellett volt egy magányos hely, oda telepedtem.
A Revisionnek mindig van egy témája, ami köré csoportosul a party. Idén ez egy utóposztikus technokrata világ, ahol a demoscene az egyetlen lázadó erő a mindent és mindenkit uralni akaró gonosz multinacionális cégekkel szemben. Az ötlet egész jó, nekem már az invitációnál bejött.
Megtartották a Meteoriks díj-átadót, ahol az elmúlt év legjobb alkotásait díjazták. A Conspiracy hideglelős 64K-ja három díjat is nyert (közönségdíj, legjobb high-end alkotás, legjobb történet). Ez úton is gratulálunk nekik.
