Az idei Function is kimaradt. Jó lett volna eljutni, de mégsem sikerült. A releaseket viszont megnéztem. Lássuk mit kapott az, aki ellátogatott a partyra.
Fotó
A fotó kompó kifejezetten rossz volt idén. A legtöbb képnek az ég világon semmi értelme nem volt. Szerencsére azért akadtak, akik komolyabban vették fényképezést, kiemelkedő alkotás mégsem született.
Grafika
A grafikáktól sem voltam hanyatt esve. A dobogósok persze egy laza csukló mozdulattal nyertek, de a munkásságukat ismerve ők tudnak ennél jobbat is. Úgy tűnt számomra, hogy rutinból nyomták. Azért álljon itt Unreal kézi rajzos képe:
Zene
Ha nem számoljuk a demók zenéit külön beadva, akkor teljesen átlagos zene kompót kapunk. Kellően sokféle zene volt, amitől nem volt unalmas végighallgatni, de egyik sem dobogtatta meg a szívemet.
Wild
Ettől a ponttól kezdve mászunk ki a gödörből. Először egy igen furcsa videóról beszélnék, ez pedig a Vörös Szaturnusz megnevezhetetlen alkotása (Trityiputty, de csak a Ctrl-C és V segítségével tudtam leírni). Csodálom, hogy a videó elkészült. Miért nem kérdezte meg senki az alkotókat, hogy mit keresnek éjnek évadján baltával a kezükben egy repülőtér közelében? A gázálarcról nem is beszélve. Talán valaki el is indult, hogy megkérdezze, de a produkciót látva sóbálvánnyá dermedt.
Az igazán nagy dobás a Singular Crew 4 darab C64 összteljesítményét használó Quad Core volt. Ennek az alkotásnak az igazi értéke nem a látványban, hanem a részletekben rejlik, amiről nekem elég kevés információm van. Elég csak végiggondolni, mi kell négy gép összekötéséhez, amiket alapvetően nem hálózatra terveztek. Na, ugye!
Demo
A demók elég vérszegények voltak. Az utolsó helyezett demót annyira untam, hogy még az Esc gombot is lusta voltam megnyomni. Inkább kimentem a konyhába inni egyet. Közben a feleségem is elment vásárolni, őt is kikísértem. Mikor visszaértem, a demó még mindig ment! Fényképekre valami Parkinson-shadert raktak, amitől mindegyik remegett.
Slyspy Rainbow Clash sorozata újabb állomáshoz érkezett, de mostani produkciója csak a látható fény spektrumának 60%-át használta, szemben a korábbi 90%-al. A The Adjective mindig is egy avantgárd utat járt, de amit most készítettek, az mintha direkt arra ment volna ki, hogy elüldözze a nézőt vagy szándékosan sötétbe tartsa. Eddigi munkáikban mindig volt valami halvány narratíva. Itt teljesen elhagyták azt. Semmi nem elég hangsúlyos, pedig néhány textúrán szöveg van és egyszer mintha egy ember körvonalai bontakoznának ki. De aztán Mégse. Igazából a Nafplio jobban tetszett, mert az olyan demó szerű volt.
Ami viszont megmentette a kompót a totál kudarctól, az a poén faktor. A Super First Demo 2 például remekül bemutatja, hogyan reagálnak a veterán scenerek egy-egy újonc próbálkozásaira. Bár meg kell hagyni, Gargaj ennyire nem szőrös szívű.
Ha létezik burleszk a demók között, akkor a Foo2 Island az! Eredeti vason még viccesebb, mert nálam a targonca két kereke kitörött és csonkán teljesítette feladatát. (A YouTube verzióban strapabíróbb.)
256b intró
Nem tudom, hogy csinálják, de a 256 byte intrók egyre színvonalasabbak. Ha az első tíz alkotás bármelyike nyert volna, nem éreztem volna csalódást. Jó volt látni mindegyiket. Nagyon ötletes és változatos produkciók voltak. Túl sokat nem lehet írni róluk, meg kell nézni mindet:
Összegzés
A beadott releasek idén gyengébbek voltak, mint amit egy európai szintű demoparty nyújtani szokott. Nem tudom, ennek mi volt az oka, de remélem, hogy ez nem egy trend kezdete.
