Szabály: Soha ne nézd meg volt kollégáid publikációit, ha nem akarsz csalódni. Az egészről az MTMT adatbázis tehet, ami annyira szerencsétlen, hogy egy külön posztot érdemelne.
Az történt ugyanis, hogy fel akartam vinni egy publikációt, de mivel cím alapján nem tudtam rákeresni, egy szerzőtársam publikációs listájából akartam átemelni magamhoz. A cikket nem találtam meg, de helyette egy másikra figyeltem fel.
A sztori röviden annyi, hogy a keszthelyi egyetem kitalálta, hogy megszekvenálják a parlagfüvet. Egészen pontosan a transzkriptómot. Referencia genom nélkül egyedül a Trinity jöhetett szóba, mint szoftver.
Mikor az egyetem dolgozói nálunk voltak egy bioinformatikai kurzuson, megkérdezték, tudunk-e segíteni nekik ebben. Mivel nekem már volt tapasztalatom a Trinityvel, el is készítettem nekik, amit kértek, még be is annotáltam a Trinotate-tel. Közben én elmentem a Sangerbe, de még utoljára egy weboldalon elérhetővé tettem az eredményeket. Itt megnézhették az expressziós értékeket, kereshettek géneket az annotáció alapján. A dokumentáció alapján ez valami egyedi webszerveren futott, aminek nem találom a nevét, de sikerült átültetnem Apache alá, ha már az futott a szerveren. Elég felhasználó barát volt.
Mindenki nagyon boldog volt, nem jöttek újabb kérések. Aztán kijött a cikk és még a köszönet nyilvánításban sem voltam benne. Végül is nem egy komoly cikk, nem fogok emiatt eret vágni magamon, de jó lecke volt arra vonatkozóan, hogy nem szabad hagyni, hogy elfeledkezzenek az emberről.
