Egy pár rendszergazda itt is nagy kedvencem lesz, látom. Új ismerősöm, a Hegylakó. Szeretném, ha csak egy maradna belőle.
Egyik nap megkérdezték tőlem, tudok-e csinálni FTP szervert, mert milyen remek is lenne, ha arra küldenék el az adatokat a partnerek. Elmondtam, hogy maga a szerver felállítása nem probléma, de ha azt akarjuk, hogy az intézeten kívülről is elérhető legyen, beszélni kell a rendszergazdákkal is.
Mindjárt meg is kaptam a lehetőséget, hogy a kapcsolati tőkémet gyarapíthassam. Kétszer nem sikerült elérni őket az irodájukban, de ebéd után rájuk találtam. Elő is adtam kérésemet. Egy magas, hosszú hajú rendszergazda vette a fáradságot, hogy meghallgassa. A két szemtengelye nem volt párhuzamos, ezért egy ideig gondot okozott, hova is nézzek, mert az volt az érzésem, hogy a bal szemével mustrál valakit a hátam mögött, miközben a jobb egyenesen rám meredt.
- Persze, meg tudjuk oldani, kell szólni a főnökünknek. Ő most nincs itt, nem is lesz ezen a héten, de az e-mailt figyelemmel kíséri. Most én hiába mondok bármit is, ha ő azt mondja, hogy máshogy csináljuk. A gépteremhez is neki van csak kulcsa. Mennyi adatról lenne szó?
- Tíz és húsz gigabájt köztt.
- Nem lenne jobb egy webes feltöltés? - szólt közbe egy másik rendszergazda.
- Nem. A HTTP protokollnak van egy csomó gyengesége. Nagy adatokhoz nem a legjobb - válaszoltam. Közben végigfutott az agyamon a számtalan kerülő megoldás, amivel mindenki igyekszik elérni, hogy ne kelljen óriási fájlokat weben feltölteni.
- Kell szólni a főnöknek - vette vissza a beszélgetés fonalát Hegylakó. - Ő majd megmondja, mit kell csinálni. Kell írni neki egy levelet, leírni, mennyi adatról lenne szó. Az is lehet, hogy javasol valami jobbat az FTP-nél, nem tudom.
A levelet meg is írtam. A válasz szerint, az intézetnek már van felállított FTP szervere, a levélben el is küldték a felhasználó nevet, de a jelszóért vissza kellett mennem a "fiúkhoz". Biztonság mindenek felett.
A fiúk megint nem voltak a helyükön. Óránként visszajártam és két sikertelen megkeresés után, harmadszor kaptam el őket. Hegylakó rögtön értette, miért jöttem.
- Most olvastam a főnök levelét. Én nem is tudtam, hogy ilyenünk van! A jelszó meg... - itt vágott egy olyan arcot, mintha a kezembe zöld taknyot tartanék és váltig állítanám, hogy ez egy földön kívüli életforma. - Gyere vissza később, addig megpróbálom kideríteni, honnan lehet megszerezni a jelszót.
- Nekem el kell mennem. El tudnád küldeni emailen?
- Persze, nem probléma.
Egyetlen emailt kaptam csak Hegylakó főnökétől, amiben leírta a fiúknak, hogy vegyék át a paranoid gondolkodást és ne küldjenek jelszavakat levélben. Én ebből arra következtettem, hogy a jelszó megvan, csak nem akarják elküldeni nekem. Rendben. Írtam egy munkatársamnak, hogy akkor vegye át ő a jelszót. Válaszában leírta, hogy Hegylakó még mindig nem tudja, miről van szó.
Remek, aki létrehozta a hozzáférést, nem mondja meg a jelszót, aki megmondhatná, az meg nem tudja. Így húzódott át egy egyszerű probléma a jövő hétre.
