Elég sok régi számítógép alkatrész hever szerte-szét nálam. Érdekes módon, a legtöbbet valamilyen technológia váltás idején szereztem, ezért mai szemmel furcsa hibrid megoldások. Például a mostani történet főhőse, egy Mercury alaplap, amin PCI és ISA aljzat is van. Mikor a birtokomba került egy Gravis Ultrasounds hangkártya, elhatároztam, hogy beüzemelem.
Mivel ez a hangkártya elsősorban a demoscene hőskorában volt divatos, nem volt kérdés számomra, hogy régi DOS demókat akarok nézni. De ugyanakkor az is motoszkált a fejemben, vajon a mai világban mire használhatunk egy ilyen gépet?
Először egy FreeDOS-t kellett telepíteni. Elsőre nem jártam sikerrel, mert a vinyó, amire telepíteni akartam, nem akarta, hogy leformázzam. Még nem tudom, hogy mágnes donor lesz-e belőle (a használhatatlan vinyókból ki szoktam szedni a mágnest, hátha jó lesz még valamire), de az biztos, hogy nem tudtam telepíteni rá semmit.
A második vinyóra zokszó nélkül felment a FreeDOS. Telepítés során a "Full" opciót választottam, mégsem mentek fel a fejlesztői eszközök, amire pedig egy magam fajta buherátornak feltétlenül szüksége van. Mint kiderült, telepítés után az FDIMPLES paranccsal lehet további programokat felpakolni. Ekkor a CD-ről telepíthető minden.
Meglepő módon a rendszer nem tűnt nagyon stabilnak. A SUDOKU86 program rövid időn belül fagyasztotta a gépet, de rejtélyes módon néha újra indul a gép. Tápegység problémára nem gyanakodtam, mert az elég jó minőségű és egy jóval erősebb gépet hajtott meg minden gond nélkül. A memóriákban viszont nem voltam ilyen biztos. A régi, kiírt Linux CD-k között böngészve (elképesztő, ebből is mennyi van a birtokomban. Még néhány 6 CD-s Red Hat is előkerült) kerestem valamit, amin van egy memtest, de egyet sem találtam. Sajna Ubuntuból csak 64 biteseim vannak.
Végül egy Knoppixot próbáltam ki. A jelenség ismétlődött, a rendszert nem tudtam teljesen elindítani, valamelyik állapotban mindig újraindult. Kiszedtem az összes perifériát, másik tápot is kipróbáltam, a rendszer vinyó és az alaplap kivételével mindent kicseréltem tartalék alkatrészre, de nem jártam sikerrel. Még a kábeleket is átnéztem. Az összes fellelhető SD memóriamodulomat kipróbáltam, és a gép mégis újraindult. Úgy látszik, kénytelen vagyok ezzel együtt élni.
Visszatértem a FreeDOS-ba. Egy nosztalgia CD-ről (akkor készült, mikor még a CD írók egy gép árával vetekedtek és cégeknek ebből volt extra bevétele. Egy CD annak idején számomra hatalmas tárhelyet jelentett, mert alig bírtam összekaparni 650 MB-ot, hogy megtöltsem) felmásoltam a Doom2-t is, ami viszont gond nélkül futott.
A kislányom csak "vicces robotnak" hívta, mert a pisztolyra azt hiszi, hogy egy robot feje, a torkolattűz pedig a haja. Azért vicces, mert a robot haja hol eltűnik, hol megjelenik. Én pedig mély hallgatásba burkolóztam a játék valódi természetével kapcsolatban.
De a GUS-t még mindig nem próbáltam ki. Egy CD-re kiírtam pár demót, amelyeket a Pouet szerint érdemes megnézni. Írtam még ki néhány C64 képfájlt, egy Star Commandert (erről még lesz szó) és egy GUS telepítő készletet. Elolvastam a tudnivalókat, és reménykedtem, hogy nem a telepítés közben fog újraindulni a gép.
A telepítő feltett egy csomó kérdést, amire nem tudtam válaszolni. Például fogalmam sem volt róla, hogy a DVD olvasó melyik címet használja, milyen megszakításra helyezhetem a hangkártyát, ezért megbíztam a telepítő előre látásában, és minden esetben ráklikkeltem a "Test" gombra, amivel ellenőrizni lehetett, hogy az adott cím szabad-e.
A telepítés végeztével újraindítottam a rendszert és mély lélegzetet véve kiválasztottam a Dope-t. És elindítottam. És futott! És nem fagyott! És fogalmam sem volt, hol kell hangerőt beállítani. És majd kiszakadt a dobhártyám. És nem érdekelt (mármint a dobhártyám, a demóvan nem volt gondom).
A 303 is ment, de csak ha EMM opcióval indítottam a rendszert. Kellett neki a DOS4GW is, amit első körben nem tudtam, honnan szerezzek be. Végül eszembe jutott, hogy a Watcom C++ mintha használta volna. A FreeDOS része az OpenWatcom és szerencsémre volt hozzá ez a vacak. A demó mellé pakoltam és már élvezhettem is. Bár a recsegő effektek nem szóltak olyan szépen, mint a MindCandy verzió. De hát ez a valódi vas varázsa. Akár csak egy étteremben. Valami mindig más, mint egy szakácskönyvben. (A YouTube meg a McDonalds, mindenhol ugyan azt kapod.) Kipróbáltam pár 256byte intrót is, azokkal sem volt gond. A Ninja2 is futott szépen.
Tehát a GUS telepítés sikerült. Egyetlen gond az volt, hogy ha ment a hangkártya, akkor nem működött a DVD meghajtó. Valami ostoba IRQ ütközés lesz, de a cikk írásának pillanatában még nem volt rá megoldásom.
Következett a Star Commander. Annak idején Grass segítségével szereztem egy XM1541 kábelt, amivel az volt a tervem, hogy C64 képfájlokat másolok 5 1/4-es floppyra. Grass akkor adott egy X1541-t is, és én nem emlékeztem rá, melyik melyik. Szerencsére volt egy teszt program, ami képes volt ezt megállapítani.
Összekötöttem a C64 floppy meghajtót a PC-vel, bekapcsoltam őket és kezdődött a kísérletezés. A Star Commandernek először be kellett állítani, hogy milyen kábelem van, melyik párhuzamos portot akarom használni, és még egy csomó paramétert, amit inkább alapértelmezetten hagytam, mert nem tudtam, mit jelentenek. Mindjárt adott is egy hibaüzenetet, hogy az X1541 nem megy SPP módban. Akkor ne menjen, de hol lehet ezt kikapcsolni? Mint kiderült, a BIOS-ban. Ismét tanultam valamit.
Kibontottam egy original floppy csomagot, amit szintén Grass adott, és évekig porosodott a fiókban, majd megpróbáltam az Edge of Disgrace-t kiírni. Nem ment, megszámlálhatatlan paramétert állítottam át, kábeleket cseréltem, de folyton a rejtélyes 21, Read Error, 18, 00 hibaüzenetet kaptam.
A Star Commander dokumentációja semmi használhatót nem mondott. Feladtam. Pár nap múlva megnéztem a Guglit, hátha ad valami értelmes eredményt, mire azt dobta fel, hogy formázni kéne a lemezeket.
Egyik hétvégén kipakoltam a C64-t is a szekrényből. Bekapcsoltam és végignéztem néhány régi játékot. Elővettem a formázatlan lemezeket is, egy ollóval a második oldalukat is aktiváltam és leformáztam őket. De sokáig tartott. Már el is felejtettem, hogy a hajlékony lemez nem türelmetlen embereknek való.
Az 1541 meghajtót azután a PC-re kötöttem és indult újra a móka. Most szépen másolt, de egyes esetekben bizonyos szektorokat nem tudott írni. Már nagyon látni akartam pár C64 demót, ezért kihagytam őket, talán nem fagynak a demók teljesen szét.
Elsőnek az Edge of Disgrace volt terítéken, mert ez a demó igazi mérföldkő a C64 demók történetében. Ment is simán, csak ez a rész nézett ki furcsán. Valahogy szétesett a grafika. A Natural Wonders 2 simán ment, a Wonderland XII első lemeze viszont nem. Érdekes módon a második és harmadik lemezt külön is be tudtam tölteni.
Tehát a régi időket fel lehet eleveníteni. Még retro ökoszisztémát is létrehozhatunk, ahol a gépek fordított időrendbe történő alkalmazásával adatokat tudunk továbbítani az öregebb masinák felé. Az aktuális gépem letölti a demókat, mert hozzáfér az internethez. Onnan át lehet vinni a fájlokat egy FreeDOS-os gépre, amiben nincs hálókártya, de van egy párhuzamos port. A portot használva pedig a C64 megkapja a demót. Még leírni is szörnyű! Persze egy kis extra pénzért lehet mindenféle ketyerét beszerezni, de a kábel csak 1500 Ft volt, az ósdi gépet pedig szinte ingyen lehet szerezni. (Egyet a kuka mellől szereztem, majd talán arról is írok)
Rendben, de valami értelmes munkára használható-e? Igazából semmi olyat nem tud, amit egy mai PC-n ne tudnánk végrehajtani. Hozzáteszem jóval kényelmesebb módon. Ha sikerülne a hálózatot beüzemelni rajta, elméletileg SSH kliens lehetne. Talán még a demókat is letölthetném vele, hogy az adat áramlást felgyorsítsam.
Egy minimális, konzolos Linux-al LaTeX dokumentumokat lehetne csinálni rajta, amivel akár a Word-öt is ki lehetne váltani. Lehet programozni. Az oprendszer hardver közeli, jobban meg lehet érteni a gépek működését, nincs túlkomplikált IDE, de cserébe autocomplite sem. Kénytelenek vagyunk mindent begépelni. Ha pedig lefagy, akkor az egész rendszer lefagy, nem csak az alkalmazás.
Mint mondottam, mindezt egy modern PC-n is megtehetjük egy virtuális gépen, miközben a YouTube-ról sem kell lemondani. Mi értelme ennyi időt rászánni egy ósdi gépre? Különösen, hogy én soha nem rajongtam a DOS-os PC-ért. A C64-t szerettem, mert színes volt, szépen zenélt, amint bekapcsoltam, azonnal lehetett programozni. A PC-t visszalépésként éltem meg. Utáltam az expanded memóriát, a 640K-s korlátot. A PC-t akkor kezdtem megkedvelni, amikor telepítettem egy Minixet és láttam, hogy máshogy is lehet használni a gépeket.
A kérdés inkább nem is az, hogy használjunk-e régi gépet vagy ne, hanem konformisták legyünk-e. Erre pedig határozottan az a válaszom, hogy ne. Nem kell mindig a kitaposott ösvényen menni, mert a dolgokat úgy fogjuk látni, ahogy a többiek. Ha egy problémát nem szokványos eszközökkel oldunk meg, akkor végig kell gondolnunk, a probléma hátterét, jobban megértjük az összefüggéseit. Alternatív megoldásokat találhatunk, kiterjeszthetjük kreatív potenciálunkat. Ez az, amiben igazán segíthet egy régi hardver.
