Úgy döntöttem, kihagyom az idei Function-t. Sokat gondolkodtam a döntésen, ettől a motivációm is lecsökkent, ami öngerjesztő folyamatként afelé mozdított, hogy release nélkül nem kéne partira mennem. Végül addig halogattam a döntést, hogy kifutottam az időből.
Egy partinak mindig van egy kis szürreális hatása. Úgy értem, egy kívülálló számára érthetetlen, miért ujjonganak emberek a kivetítőn látható absztrakt formák láttan, és még egy informatikus számára is felfoghatatlan, milyen nyelven beszélnek. A régi és modern számítógépek által generált világok egyszerre vannak jelen, amitől minden időtlenné válik. Mégis, mikor elkezdtem nézni a közvetítést, még nekem is sokkoló volt a látvány.
Egy gázállarcos fickó ugrált egy laptop előtt, miközben maszkos alakok táncoltak előtte. Oké, újabb adalék a furcsaságok gyűjteményéhez. Bár ezek után el sem tudom képzelni, milyen lehet egy valódi posztapokaliptikus demóparti.
A releasekre viszont nem lehetett panasz. Az oldschool kategória kimagasló eseménye a Genesi Projekttől a Memento Mori. Nagyon egységes témája volt, még a lemezoldalak váltására szólító üzenetek között is olyan idézeteket szerepeltek, amelyek képesek voltak a hangulatot fenntartani. Rengeteg artwork volt, szép scrollok és gyönyörű zene. Az effektek is látványosak voltak.
A Lethargy is egy remekül megkomponált demóval érkezett. Témája a Nintendós játékok. Mivel manapság már a csapból is Mario folyik (nem tudunk egy nyomorult Kinder tojást sem venni anélkül, hogy ne egy teki katona essen ki belőle.), annyira nem ragadott magával a nosztalgia vonat, de az effektekre itt sem lehetett panasz.
Ha már Nintendo, akkor legyen SNES kövér. Egy 3D flyby-t kaptunk, a monoton fajtából. Aki nem követi a demoscene apró rezdüléseit, annak megemlítem, hogy vannak az oldschool kategóriákban bizonyos témák, amelyekhez bátran nyúlhat az, akinek semmi ötlete inkább a technikai kihívásokkal kíván foglalkozni. Az egyik ilyen a Bad Apple, a másik a STINCCC. Most ez utóbbit láthattuk.
A 256byte intrók mindegyike szokás szerint magas színvonalat képviselt. Hirtelen nem is tudnám megmondani, melyik tetszett a legjobban, de a Bit Runner 2048 jelez egy új trendet. Mostantól a multipart intrók a nyerők ebben a kategóriában. Nekem nagyon tetszett a Hydraulic Pixels is, mert első ránézésre nem lehetett megmondani róla, hogy ez egy 256 byte intró. Mivel a legtöbb intró 640x480 256 színes videómódot használ, ezért egy idő után rögtön felismeri az ember, hogy mivel van dolga. Ennél az intrónál ez nem következett be.
A többi intró kategória nem volt valami nagy szám, bár Archee kerek popós rolleres alkotása nagyon vicces volt, főleg, ahogy a végén twerkeltek, vagy mit csináltak.
Az idei demóknál nem is a technikai részleteken volt a hangsúly, hanem az elvontságon. A Rainbow Clash végre szakított azokkal kaptafára gyártott demókkal és végre csináltak valami mást. Nem állítom, hogy pontosan értem, mit is kaptunk, de akkor is üdítő, hogy nem egy kellemes zenére rádobált random színes objektumok halmazást kellett nézni. A Rebels is belépett a game engine korszakba, és remekül helyt is álltak Unitys demójukkal. Gargaj egyszemélyes hadserege ismét támadást intézett a "szokványos demók" bástyái ellen. Azt hiszem, meg sem próbálom szavakba önteni, mit éreztem a demó megtekintése közben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz, amit láttunk, inkább azt, hogy az értelmezéseim eddig sem fedték le a valóságot.
Végezetül volt egy nem release jellegű esemény, ahol a Function egykori és mai szervezői rengeteg belső információt osztottak meg egy beszélgetés keretében a hallgatósággal. Nekem, aki mit sem tudott erről a szubkultúráról 2007 előtt, remek anyag volt. Szerintem még külsősöknek is érdekes lehet.
Összességében nekem pozitív volt a tapasztalatom a partival kapcsolatban, és maximálisan tisztelem a szervezőket, hogy még ilyen időkben is kitartanak, nem adják fel. Hiszen megtehették volna, hogy bedobják a törölközőt.
