Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a Magyar Demoscene Egyesületet a legtöbb scener támogatja, jó ötletnek tartja, de tisztségeket senki nem akar viselni. Amióta részese vagyok a közösségnek, minden tisztújító közgyűlésen a régi tagok menekülni akartak, mások viszont nem akartak a helyükbe lépni. Ekkor a régi tagok fogukat szívva újra elvállalták a szerepeket. Ha pedig elérték a maximális újraválaszthatóságot, boldogan léptek le. Ekkor szokott kezdődni az a huzavona, amivel új vezetőket csalogatják.
Idén sem volt ez másként. Már majdnem úgy volt, hogy sikerül behálózni pár embert, de végül mégsem álltak kötélnek. Gargaj volt az egyedüli, aki azt mondta, hogy vállalja a következő két évre is mandátumot. Aztán megkérdezték, ki vállalná a többi tisztséget.
Természetesen néma csönd volt. Én meg arra gondoltam, miért ne vállalhatnék valamit? Igazából korábban is kacérkodtam a gondolattal, csak nem éreztem elég hitelesnek magamat. A legtöbben több, mint húsz éve a pályán vannak, tizenéves koruk óta ténykednek, erre én álljak az élre?
Most annyit változott a helyzet, hogy senki nem jelentkezett, ezért belevágtam, megpályáztam a titkári pozíciót, és megszavaztak. Nem egyhangúlag, ugyanis ketten elnöknek akartak.
Meglátjuk, mi sül ki belőle.
