Időről-időre beszerzek olyan hardvereket is, amelyekről úgy gondolom, hogy remek wild compó alapanyag lesz egy demópartira. Egyik ilyen szerzemény a LilyGO T-Watch is, amit szintén használtan szerváltam. Ez a hardver azért érdekes, mert egy csináld-magad mentalitású okosóra. Csináld magad alatt az óra programozását értem, mert maga a szerkezet összeszerelt állapotba került hozzám.
Az óra annyira csináld-magad, hogy alapban még az időt sem lehet rajta beállítani, tehát megvásárlás után gyakorlatilag használhatatlan. Szerintem akitől vettem, ő is ezért ábrándult ki belőle, illetve azért, mert a dokumentáció elég hiányos, de erről majd később.
Az óra alapja egy esp32 SoC. Egy mikrokontrollernél egy fokkal bonyolultabb, mert egy valós idejű operációs rendszer is fut rajta, valamint alapból tartalmaz wifi és bluetooth modult. Az érintőképernyője 240x240-es, ami egy ilyen szerkezetbe elég. Van GPS-es verzió is, nekem nem az van. Tud még rezegni, van benne egy gyorsulás és infra szenzor.
Bár a net tele van különböző videókkal, milyen remek cuccokat lehet fejleszteni rá, engem még a példaprogramok is alaposan megizzasztottak. A fejlesztéshez a leghivatalosabb doksi ez a Github repo. Most már teljesen angol, de mikor elkezdtem szenvedni a szerkezettel, félig angol, félig kínai volt.
Az első akadály az Arduino IDE volt. Azt írták, hogy 1.8-as kell minimum, de az Ubuntu repoban 2.03-as volt, amiből azt gondoltam, hogy az jó lesz, hiszen nagyobb a verziószáma. Még olyan anomáliákon sem akadtam fenn, hogy hiányoztak olyan menüpontok, amelyek a doksi szerint szükségesek ahhoz, hogy az óra programozói könyvtárait a megfelelő helyre importáljam. Megoldottam kézzel. Viszont az esp32 platform fejlesztőkészletét képtelen voltam működésre bírni. Erre is van egy menüpont az Arduino IDE-ben, a doksi szerint, de az nekem szintén hiányzott. Ezért elhatároztam, hogy lefodítom kézzel én magam.
Ez sikerült is, de az IDE képtelen volt használni. Ráadásul egy csomó eszköz alapja az esp32, és mindegyiknek van valami specifikus funkciója, amitől annyi almenü keletkezett az IDE-ben, hogy kilógott a képernyőről, és nem lehetett görgetni sem. Végül észrevettem, hogy az IDE egy konfigurációs állományában meghatázohattam a menüben az elemek sorrendjét. Átírtam a sorrerndet, ezért a nekem szükséges menüpontok mindig legfelül voltak. Így már ki tudtam választani, hogy milyen platformra fordítson az IDE, de a fordítóprogramokat továbbra sem találta. Úgy döntöttem, kell egy két hónapos szünet.
Már nem is emlékszem, milyen apropóból, de úgy döntöttem, teszek egy próbát a hivatalos oldalról letölthető Arduino IDE-vel is. Ez volt az áttörés. Megvoltak a menüpontok, működött a menük görgetése és egy klikkre felment az összes platform specifikus fordító.
A példaprogramokat viszont továbbra sem tudtam lefordítani. Bár a dokumentáció egy árva szót sem szólt róla, a fordítási hibaüzenetekből azt vettem ki, hogy kell egy csomó Python modul is. Kicsit hezitáltam, mert féltem, hogy csak a 2-es Pythonnal mennek majd a dolgok, azt meg nem akartam felrakni. Végül nagy levegőt vettem, és úgy döntöttem, a hármas verzió is jó lesz. Majd kicsit erősebben reszeljük a dolgokat. Minden fordítási kísérlet után feltettem az épp hiányzó modult, mire végül eljutottam oda, hogy fordítani tudtam, linkelni viszont továbbra sem.
Ismét kellett egy hosszabb szünet, amíg újból rá tudtam venni magamat, hogy foglalkozzam a problémával. A wifi modul linkelésénél volt a gubanc, de én már annyira ki akartam próbálni a szerkezetet, hogy végül egy Batman Dial nevű példaprogrammal kíséreltem meg a fordítást, aminek nem kell hálózat. És sikerült!
