Nem sikerült eljutni Function-re. A festés után ajtókat is kellett beszerelni a lakásba, amiket pont a Function idején akartak kihozni. Nagyon gondolkodtam, mit áldozzak fel, de a racionalitás azt sugallta, hogy a hobbinak kell vesznie. Ami azért is gáz, mert nem tudom, hol tudom bemutatni a rilízeket, amelyeket Function-re készítettem. Ez viszont a jövő problémája, most nézzük a múltat.
Bár Maugli enyhén pánik hangulatú posztja után arra lehetett számítani, hogy alig lesz produkció, ez szerencsére nem következett be. Nézzük is át, mivel kápráztatták el a nagyérdeműt idén. Érdekes módon az oldschool alkotások domináltak. Talán azért is, mert nem volt "igazi" Árok, és sokan inkább egy olyan partin akarták bemutatni alkotásaikat, ahol közben a barátaikkal lehettek.
Grafikák
A freestyle grafikákat idén valahogy nem tudtam hova tenni. Se nem fotó, se nem rajz, se nem render. Mégis mindegyik. Olyanok lettek, mint a lecsó: Mindenki tudja, miről van szó, de nincs két egyforma recept. Ahol már érződött a művészi hatás, azok a kézi rajzok voltak. Bár Dorcyy képe tényleg nagyon szép lett, én mégis a második helyezettet mutatom itt be, a témája miatt, mert ez tényleg szólt valamiről.
Az oldschool grafikából annyi volt, mint a másik két kategóriából összesen. Ez a minőségen is meglátszott. Íme az első helyezett, amit Amigán készítettek:
Ide kívánkozik a fotók bemutatása is (amiből több volt, mint az összes grafikából együttvéve). Szokás szerint voltak teljesen ad-hoc fotók, mint a kávéról szóló, de akadtak jóval komolyabbak is, ahol figyeltek a kompozícióra, fényekre és színekre. Az első három ilyen szempontból kiemelkedett, én nem is szeretnék rangsort állítani közöttük:
Zenék
A második legnépesebb kategória, szokás szerint. Idén igen alaposan tanulmányoztam a zenéket, mert szeretném magam kipróbálni ebben a compóban. Végighallgatva a repertoárt a Ghost of Rakis tetszett a legjobban. Milyen érdekes, hogy az aktuális popkultúrális elemek mekkora hatással bírnak az alkotókra. Vajon akkor is ez lett volna a címe, ha nem készül el az új Düne film? Egyáltalán megszületett volna ez a dal?
Animációk
Az idei animációk közül az Introspective igazi gyöngyszem volt a maga népi motivumaival. Valljuk be, a sok fraktálon és absztrakt grafikán nevelkedett szemeknek teljesen szokatlan ez a fajta látványvilág. Még a zene is ezt erősítette.
Intrók
Az egyetlen bemutatott 64k intró a hagyományos sémára épült. A textúrák viszonylag egyszerűek voltak. A készítők nem is tolták túl, négy rövid jelenetet mutattak be. A három darab 4k is az óvatos visszafogottság jegyében készült. Láthatólag senki nem arra készült, hogy megváltsa a világot, inkább az öncélú intró készítés volt a cél, a készítés öröméért. Tulajdonképpen ezzel semmi baj nincs. Igaz, hogy mindenki szeret látványos produkciókat nézni, de épp ezzel a scenerek nagy többségét el lehet ijeszteni attól, hogy bármit is alkossanak.
A 256b intrók között is voltak hasonló, "a móka kedéért" típusú alkotások. Például a Majomka. Semmi mást nem mutat, mint egy pislogó szőrös állatot. A Go worm! volt a másik "erre nem számítottam" típusú intró. Bevallom, én személy szerint azt hittem, a végén lesz valami csattanó, valami olyan csattanó, amitől kilapul a kukac. De a kommentek alapján a közönség is egy emberként szurkolt a kis lénynek, mert talán ők is kíváncsiak voltak, milyen sorsot szánt készítője a kukacnak. Aki viszont komolyan vette a compót, az meg is nyerte. A MEMS nagyon komplex és ötletes mintázatot mutat, kevésbé számítógép beállítottságúaknak akár egy perzsa szőnyeg is eszébe juthatott volna.
Demók
Az oldschool demók versenyében az Atlantis és a Lethargy csatája volt a meghatározó. A győztes az előbbi, nekem viszont az utóbbiról vannak bennfentes információim, ezért azt osztanám meg. Maga a demó koncepciója nagyon korán megszületett, állítólag a fő programozó már 2016-ban elkezdte a kódot és a jelenetek felével el is készült. Befejezni viszont csak akkor tudta, amikor csatlakozott a Lethargy-hoz (érdekes módon, mikor kódolni kezdte a demót, pont az Atlantis tagja volt). A demó legnagyobb érdekessége, hogy a jelenetek nagyon gyorsan váltják egymást. Korábban a C64 demókra ez nem volt jellemző. (Bár az első igazi dinamikus C64 demó az Edge of Disgrace volt.) Trükközni viszont sokat kellett, hogy a megfelelő időben a memória valamelyik részében már ott csücsüljön a megjelenítendő való adat.
A PC demók között Gargaj most GUS demót készített, mintegy önmagának bizonyítva, hogy képes erre is. Ismét kaptunk egy Raindow Clash alkotást kibogozhatatlan 3D alakzatokkal és textúrákkal. De ami igazán megfogott, az az 1986 volt. Maga a demó nem túl látványos, lassan indul, és az utolsó pillanatig nem lehet tudni, miről is akar szólni. Még a demó címe is elég ködös. De amint a cselekmény eléri a végkifejletet, a néző számára minden összeáll. És ezért nagyon jó.
Ez volt idén a Function. Kár, hogy ki kellett hagynom.
