Mint tudjátok, a parti nekem már korábban elkezdődik, amikor elkezdem készíteni a release-t. Most minden egy bejegyzéssel kezdődött, amiben Matthew Newcastle szomorúan vette tudomásul, hogy Experience-en nincs zene kompó. Gondoltam, csinálok demót a zenéjéhez.
Először nem fogott meg a zene. Egymás után többször is meghallgattam, de nem tudtam elképzelni, milyen demó illene hozzá.
Aztán lassan kezdtem ráérezni, de még mindig nem volt az igazi. Viszont legalább el tudtam kezdeni készíteni valamit. Fel tudtam osztani a demót részekre, ami valahogy illeszkedett a zene hangulatához is. Félreértés ne essék, a zene fényévekre van attól, amit én össze tudok eszkábálni, csupán nem volt meg az összhang köztem és a ritmus között.
De készültek részek, haladtam megfelelően, majd jött a valóság. Az oktatás kezdte egyre több időmet elvenni, közben az Experience-re való eljutás is egyre esélytelenebbnek tűnt. Próbáltam kibújni a családi kötelezettségek alól, amitől folyamatosan változott, hogy ott tudok-e lenni, vagy nem.
Végül úgy döntöttem, nem fejezem be a demót. Korábban az inkább beadás mellett szoktam dönteni, de most ezzel az elvvel ellentétesen döntöttem. Inkább több időt szánok rá, és elkészítem jobbra. Ha meg úgysem tudok ott lenni, akkor minek erőltessem?
Mikor ezt így eldöntöttem, jött a meglepetés, hogy minden családi összejövetelt töröltek, szabad leszek a hétvégén.
Úgyhogy elmentem.
Szerintem kevesebben voltunk, bár csak becsültem a látogatószámot. Mivel idén nem voltak nagyon kimagasló demók (amire a szervezők a felkonferálás során rendszeresen emlékeztettek is minket), az egésznek olyan hangulata volt, mint amikor mozi helyett leülünk a kanapéra a kereskedelmi TV B-szériás filmjeit nézni. Nézzük, nagyokat röhögünk, és inkább annak örülünk, hogy együtt nézzük, nem annak, amit nézünk.
Ami hiányzott, hogy idén nem kérték meg az alkotókat, hogy kommentálják a demóikat. Korábban azért volt egy-két belső infó is, de idén a kommentár kimerült abban, hogy "mit súgdostak a nézők hátul". Viccesnek vicces volt, de a másik megoldás nekem jobban bejön.
Volt szponzor is, akinek hála jutott mindenkinek egy ingyen ital. Neki rendesen bemutatkozott a magyar demoscene. Bármit mondott, mindig voltak vicces emberek, akik kiforgatták a szavait, elmés megjegyzéseket fűztek hozzá. Gondoltam is magamban, ez volt az utolsó ingyenpia Experience-n.
Természetesen voltak indulók is. Nem tudom, hogy a Lunaticats alkotását is ide vegyem-e. Leírom miért is. Szóval képzeljétek el, hogy valaki, aki életében nem látott még semmilyen hangszert, egy újjal zongorázik. Ez volt a demó zenéje. A vizuális orgia gyanánt meg jobbról, majd balról repülő kocka, gömb és henger szolgált.
Az első valódi induló egy PICO-8 mintakitöltő. Teljesen oké volt.
Kaszi újabb Spectrumos minta kitöltős demóval jött, ami már tudományos munka is egyben, legalábbis a végén megjelenő referencia szerint. Milyen király lenne, ha én is release-t csinálhatnék a publikációkból. (Vagy a publikációkból release-t) Két legyet üthetnék egy csapásra.
A Hardread is csinált valamit, ami annyival volt több, mint az utolsó helyezett, hogy volt egy minimalista zenéje.
Tifecotól megtudtuk, mit érez DemoJoe, ha felteszi a virtuális szemüveget. Teljesen oké volt ez is.
Gargaj demóba öntötte a munkahelyének megszűnését, amit nagyon szeretett. Ez legalább szívből jött.
Netro kicsit elkésett ezzel a demóval. Most akart igazságot szolgáltatni a Plútónak, amiért elvették a bolygó státuszát.
Érdekes volt, jól éreztem magam.
