Kislányom mostanában versenyeset szeret játszani. Kiválasztunk játékfigurákat, akik összemérik tudásukat különböző versenyszámokban. Gondoltam, megmutatom neki a Summer Games nevű játékot és egyben beüzemelem a C64-t is, ne csak porosodjon.
A cucc pöccre indult. Szépen betöltődött az intro, ahol meggyújtják az olimpiai lángot. Azután újabb töltés következett. Lányom értetlenül nézett:
- Mikor lehet vele játszani?
- Majd, ha betöltődött.
- És már betöltődött?
- Nem, ennek idő kell, nem olyan, mint egy tablet.
Kb 10 másodperc múlva:
- Még mindig tölt!?
- Igen, ez régi technika. Ennek idő kell.
A játékban ki lehet választani melyik ország színeiben induljunk, és az adott ország himnuszát is lejátssza. Ez már tetszett neki. Nekem is új élmény volt, hogy értettem a játék utasításait. Gyerekkoromban még nem tudtam angolul, mindig csak találomra nyomkodtam a gombokat. Arról viszont megfeledkeztem, hogy ez a játék milyen nehéz. Minden egyes versenyszámnak van egy speciális mozdulatsora, amit végre kell hajtani a joystic-al. Ezek jó részét elfelejtettem, ezért a toronyugrásnál jó nagy hasasokkal placcsantunk a vízbe. A játékban a bírók meg adták a 0 pontokat. A dolgot nehezítette, hogy időnként lefagyott a játék, és újra kellett indítani, betölteni mindent előröl.
Ettől gyermekem nagyon ideges lett, ezért kerestem neki egy másik szórakozást. Ezen a lemezen volt még a Suicide Express is, ezért betöltöttem neki azt. Ez is egy ritka nehéz játék, de ezzel nagyon jól elvolt.
Mikor megunta és magamra hagyott, gondoltam kipróbálom a kazettás egységet is, mert a Wizard of Wor azon van. Arra még emlékeztem, hogy be kell tölteni a Super Turbo-t, de onnantól már nem tudtam, milyen parancsot kell használni. (Később Grass világosított fel, hogy a <-L a megoldás).
Mikor pakoltam el a cuccokat, azt vettem észre, hogy a tápegység vezetékén ragacsos, szürke rágógumi-szerű trutymó van rajta. Megijedtem, hogy a szigetelés kezd leoldódni. Mi lesz, ha tönkremegy a tápegység? Honnan fogok szerezni másikat?
Ahogy törölgettem a ragacsos izét, észrevettem, hogy alóla előtűnik némi szöveg. Hmm, akkor nem a szigetelés válik folyékonnyá, hanem valami ráfolyt. A C64 szekrényében semmilyen vegyszert nem tárolok. Elkezdtem kutakodni, mire megtaláltam a trutymó forrását. A Sun billentyűzetének gumi talpa elfolyt. Ettől egy kicsit megkönnyebbültem, bár a takarítást nem úsztam meg.
Később megismételtük a retro kalandozást. Akkor már a Turbo-t is tudtam kezelni. A Wizardozás után ismét egy nagyot gondoltam, és elővettem az egyik vásárolt játékot. Igen, annak idején vettem játékot! Naivitásomat jelzi, hogy én akkor azt hittem, eredeti játékot veszek egy magyar piacon. Csak otthon derült ki, hogy a kazetta borítóját filctollal rajzolták. Ennek ellenére mind a mai napig megtartottam.
Ezzel a játékkal én még egyszer sem tudtam játszani. Ezzel a játékkal még egyszer nem játszottam, mert nem tudtam betölteni. Egy homályos emlékem van, hogy talán egy háttérkép betöltődött, de ez nem biztos. Azt gyanítom, hogy a kazetta rossz. Gondoltam 30 év után itt az ideje kipróbálni.
Most sem töltődött be. Néha villant egyet a képernyő, de más nem történt. A kazetta a végére ért és leállt. Én meg gondoltam egyet és megfordítottam, majd lenyomtam a lejátszás gombját. A töltődés folytatódott, de nem jelent meg semmi, amivel játszani lehetett volna. Újraindítottam a gépet és most a kazetta másik felét kezdtem el betölteni. Régen ugyanis a kazetta két oldalára ugyan azt a játékot másolták fel. A másik oldal is végigért, de nem töltött be semmit. Ismét megfordítottam a kazettát, és hagytam menni.
Ekkor betöltött egy grafikát! Hoppá, működik! Hagytam még forogni, és bejött a játék is.
A sok hűhó, 30 év várakozás után, amit kaptam az egy ritka béna defender klón volt. Mitől béna? Konkrétan vannak benne pályák, ahol az űrhajóval nem lehet mozdulni. Az életek száma nem látszik. Egyes ellenségek csak villognak, de szétlőhetetlenek. Egy idő után a kis űrhajó elhagyja a bolygót, amit véd, és megindul az űrben. Ezt nem jelzi semmi, véletlenül vettem észre, hogy tudok előre mozogni. Néha beleakadtam grafikai elemekbe, amelyeket végül kikerültem. A játék csúcspontja, amikor elérjük a játék nevét adó G3-as űrállomát. Ez az űrállomás lő kettőt, majd vége a játéknak. Szétlőni azt sem lehet, majd egyszer csak újra a bolygó felszínén vagyunk, és minden kezdődik előről. Olyan, mint egy béta állapotú játék kezdemény. Nem valószínű, hogy még egyszer előveszem.
De ezen felbátorodtam, úgyhogy legközelebb egy másik vásárolt játékot, a Démonok Birodalmát fogom előkaparni. Az biztosan eredeti, és azzal tudtam is játszani, bár nem jutottam el minden pályára. Grass viszont megmutatta, hogy van hozzá végigjátszás, úgyhogy azt még fogom nyüstölni. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel.
