Fájlokat mozgatni különböző architektúrák között igencsak nehézkes. Főleg, ha ezek a gépek a számítástechnika evolúciójának különböző állomásain tartózkodnak. Elméletileg a 3.5-ös floppy, mint médium hordozható lenne, hiszen a legtöbb géphez lehet szerezni ilyen perifériát, a gyakorlatban viszont képtelenség úgy megformázni a lemezt, hogy azt minden gép maradéktalanul használni tudja.
Szerencsére a retro gépek szerelmesei, ha nem is tervszerűen, de felhasználhatóságot szem előtt tartva, megalkották azokat a perifériákat, amelyek segítségével jelenleg SD kártyával szinte valamennyi gépet fel lehet szerelni. És ez jó.
Az SD kártya remek médium. A PC-k képesek olvasni, legfeljebb egy USB olvasó kell hozzá. Pár éve még a telefonok is használták. A Raspberry-k és más mini számítógépek alapból erről indulnak. Fényképezőgépeknél kötelező legalább egy foglalat. Drónok, kütyük és még sok egyéb szerkezet is előszeretettel olvassa.
De mi a helyzet a retro gépekkel, amelyek jóval az SD kártyák születése előtt készültek? Akár hiszitek, akár nem, erre is vannak megoldások.
A hagyományos kislemez meghajtókat ki lehet cserélni HxC-re, ami egy teljes értékű floppy emulátor. Tehát minden eszköz, ami 3.5-ös floppyvan van felszerelve, felszerelhető SD kártya olvasóval. Csak szétkapjuk a gépet, floppy olvasó ki, HxC be. Még az olyan huncut dolgokat is kezeli, ha esetleg a floppy kábel fordított polaritást igényel. Mivel egy SD kártya, még az ősi fajtából is többszöröse egy floppy kapacitásának, ezért több floppy lemez képet rakhatunk a kártyára, amik közül az előlapon kis gombokkal tudunk kiválasztani.
Ilyen eszköz került a GUS-os gépbe és az Amiga 1200-be.
Az Amiga esetén úgy döntöttem, a házat is megfaragom. Még a korai időkben egy teljesen autentikus Amigát szerettem volna, de a gép, amit meg tudtam venni, már eleve faragott volt, ezért erről a tervemről letettem. Most, hogy a floppy emulátor is több helyet kért magának, szívbaj nélkül kivágtam a megfelelő helyet.
A doksi szerint nézni kell, hogy a kábel melyik felén fut a piros csík, ami a polaritást jelöli, de szerintem inkább az alaplap jelzéseit kell nézni, mert az a biztos (kivéve persze csavart kábelnél).
Az SD kártyát FAT32-re kell formázni. Linux alatt ez elég egyszerű, csak a mkfs.fat -F 32 opciót kell használni. Ha nem ezt tesszük, vagy az SD kártya nem kompatibilis az emulátorral, akkor a kis LCD a reading FAT... üzenetet fogja kiírni, és nem csinál semmit.
Kell egy konfigurációs állomány is az SD kártyára. Ezt az emulátorhoz tartozó programmal tudjuk elkészíteni. Van Linuxos verziója, amit egy-két apróságtól eltekintve gond nélkül tudtam használni. A konfigurációs fájlt az SD kártyára kell másolni.
Ezután jöhetnek a lemezképek. Bár sehol nem írják explicite, de az emulátor csak egyetlen formátumot kezel. Igaz, a hozzá tartozó program tud konvertálni szinte mindent, maga az emulátor csak a HFE formátumot kezeli.
A GUS-os gépbe először rosszul raktam be a meghajtót, ezért nem tudta olvasni a képfájlokat. Másodszor viszont nem tudom, mi történt, de a HxC szó szerint elfüstölt. Először azt hittem véletlenül a 12V-os ágat kötöttem be, de a csatlakozó kialakítása olyan, hogy nem lehet rosszul bekötni. Minden esetre az akció után a számítógép sem ad képet. A ventillátorok felpörögnek, de a power led csak villog. Egy ideig nem kell GUS demókat néznem, azt hiszem. Remélem a GUS nem ment tönkre, mert azt nem tudom pótolni.
A C64 esetén nekem egy SD2EIC teljesít szolgálatot. Ez nem a legtökéletesebb megoldás, mert nem biztosít teljes 1541 kompatibilitást. Mit jelent ez a gyakorlatban? A demók 90%-a nem fut, a játékok közül pedig azok, amelyek "folytontöltősek", tehát rendszeresen használják a merevlemezt. Lehet változtatni a meghajtó kódját, ezért egy 1541 mellett második meghajtóként is használható.
Viszont az intrókat, és a játékok óriási részét gond nélkül használhatjuk. Grass le is töltött egy nagy halom scene alkotást, amit SD2EIC-bel tudok használni.
A dokumentáció szerint legalább 2GB méret kell, meg gyors sebesség, de nekem gond nélkül ment egy 256MB-os kártyával is. Ekkora helyre rettenetes mennyiségű játékot lehet pakolni, így ennek az elavult kártyának is új felhasználási lehetőséget teremtett.
Itt is több lemezképet használhatunk, amelyeket lehet váltogatni. Én az FD64 programot használom, tökéletesen megfelelt, nem tapasztaltam hibát.
Az SD kártya, mint univerzális adathordozó kiváló megoldás a fájlok átvitelére. Netről PC-re letöltve a fájlokat könnyedén SD kártyára másolhatom és a megfelelő eszközzel más gépekre tudom átvinni azokat. Nem kell CD-re írni, nem kell furcsa kábelekkel össze nem tartozó perifériákat összekötni. Egyszerű dolgoknak is lehet örülni. Az élet szép.
