Reggel elmentem boltba, hogy a több napi tápanyagot beszerezzem. Szerettem volna egy kis városnézést is, mert akadtak szép látnivalók, de a C64 készítést bemutató szemináriumra is kíváncsi voltam. Az elejét lekéstem. A fazon élőbe akarta bemutatni, hogyan rakja össze, konfigurálja be és futtatja a vasat. (Ami gyakorlatilag Raspberry + FPGA kombináció volt.) "Kezemben a vas, mi baj történhet?" Kitaláltátok? Minden. Roszul rakta össze, amitől nem tudott bele SD kártyát rakni. Fel volt készülve, gyorsan előkapott egy másik gépet, amit már korábban összerakott. Bemutatta, hogyan kell előkészíteni az SD kártyát, ami ... Nem működött. Közben folyamatosan mesélte, mennyi más dolog mehet gajra az összeszerelésnél. Volt nála egy olyan C64 gép is, amibe beépített monitor volt, hogy azt is tudja tesztelni, ha a kivetítő nem tudja kezelni a 15KHz-es HDMI-t. (Természetesen nem tudta.)
Közben sikerült beszerezni a pólót is. Gondoltam csatlakozom a compoteam munkáját bemutató kiránduláshoz, de az csak annyiból állt, hogy Franky ült, és magyarázott. Nem láttam, ahogy Charlie verejtékezve próbálja működésre bírni az öreg gépeket. Szerencsére elkezdődött a kompó, úgyhogy megmenekültem attól, hogy tovább kelljen hallgatni a mesedélutánt (ami délelőtt volt, de ez most mellékes).
Tracked music
Crossfade Persuader király és ez még csak a második! A maga zsúfolt hangszerelésével a Keep is tight is nagyon bejött.
Befejeztem a demót is. Mikor egyben megnéztem, úgy döntöttem, beadom. Francba az egész elitista bagázzsal, akik azzal jönnek, hogy "ez már 97-ben is gáz lett volna". Megpróbáltam AppImage-et csinálni a demóból, de hiába volt fent a fuse, a gép nem találta. Bohóckodtam 10 percet vele, majd letöröltem az egészet. (Mármint az AppImageKit-et, nem a demót.)
Bementem egy shader tömörítő szemináriumra, ami nagyon érdekes volt. Megtudtam, hogy néha a "túl okos tömörítés" az ember részéről hátráltathatja az exe tömörítő munkáját, ezért fontosabb, hogy struktúráltak legyenek a shadereink. De ami igazán tetszett, az a Godzillás előadás. Bemutatták a filmtrükkök evolúcióját a Godzilla filmeken keresztül, az ötvenes évektől napjainkig. Annak ellenére, hogy sok mindent ismert a közönség, mégis nagyon jó volt együtt látni az egészet. Főleg, hogy az egésznek egy keretet adott az, hogy 2014-ben új technológiákkal, de az eredeti történetet hozták vissza. Nevezetesen, hogy Godzilla egy rohadék, aki városokat pusztít el, mert úgy tartja kedve.
ASCII
A karakterek most nem nyűgöztek le, de ez nem jelenti azt, hogy nem voltak nagyon szép alkotások. A Purple Road például többféle techinkát kombinált. Tudni kell, hogy amikor színeket is használnak, akkor a felhasznált karakterek száma drasztikusan lecsökken. Ebben viszont nem így volt. Egy csomó apró részletet helyeztek el olvasható karakterekkel. Talán túl sok részlet is volt.
Oldschool music
Whisk it! Olyan hangokat mutatott be, amiről nem is tudtam, hogy léteznek C64-en. A Straight Forward nagyon dallamost volt. Hmm, lehet, hogy érdemes lenne egy C64 zene lemezt készíteni és meghallgatni igazi vason is? A Macro egy Tesla PMD 85-ön szólt. Azt írták valami MIF 85 is beleszólt a dolgokba, ami gyanítom sokkal jobb hangzást ad, mint az alapgép. Nem volt annyira 8bit prüttyögés. Az Overflow-val kicsit felemás érzésem volt. Egyrészt nagyon jól szólt, de dual SID-el. Ez azért mégiscsak jogosultalan előny. Mennyire oldschool egy ilyen rendszer? Ezzel pont ellentétes volt az 1-bit high and rising, ahol csak a ZX beeperét használták. No igen, Hoffmannak nem kell dual SID, hogy ütős zenét csináljon ;-)
Fotó
Hungry moment nagyon szép természetfotó. Beauty and the Beast azért tetszett, mert soviniszta vagyok. Maya: nekem is volt kutyám. Azért komolyan nem értem, hogy például a tetriszes képet miért nem szelektálták ki? Valami hozzáértő elmondhatná, mi a jó abban. A Pixel art sem volt egy eget rengető valami. És nekem ne mondja senki, hogy Iloe képe nem manipulált, Persze amúgy féltékeny vagyok, mert én ilyen képet még akkor sem tudnék csinálni, ha akarnék. Nagyon, nagyon jó kép lett. (Oké, megnéztem, kollázsokat lehet beadni, szóval nem lehet egy rossz szavam sem.)
3D grafika
Luis Armstrong-os nagyon jól elkészítették. A többi nem volt olyan érdekes. Hiába, ez egy elég fiatal kategória, még mindig.
Video
Kezdődött egy nagyon érdekes videóval, ami nagyon nagyon elvont volt. Kevés szín, kevés pixel, kevés dinamika. Ócska zene. Nem írom le a címét. Nem akarod látni. A másodikban valami mászott, de nem bírt átmenni az út túlsó oldalára. Azután volt egy egyszínű film Mono néven, de legalább a zenéje jó volt. A Wraith már volt valami. Kár, hogy nem csinálták meg realtime-ba. Nosfe, a fehér zaj mestere is adott be valamit. Aztán jött a Boing, amit sajnáltam, hogy olyan rövid, szerintem kicsit jobban is ki lehetett volna bontani, a lehetőség adott volt. Toxygen egy olyan entry, ami egy jövőbeli film előzetese. Ígéretes steampunk, elvont izé lesz. Volt egy rakás part/partira utazás videó, de azok olyan egyformák. A Contact nem semmi egy videó volt. Megjelent benne egy üveg szarvas. Biztos ez az előzménye a Deus Cervidae-nek. Volt HBC film ismét! Ennek nagyon örültem. Azt írták, hogy egy régen elfelejtett, be nem fejezett projektet vettek elő újból. Érezni lehetett a korai Maxon videók energiáját. Végül egy kiskacsa kenyeret sütött és beadta a kenyérkompóba. És nyert! Mármint a kacsa. Hogy a videó nyerni fog-e, azt nem tudom.
Sikerült egy fél órás csúszást összeszedni. Eredetileg azt terveztem, hogy visszamegyek a szállásra, hogy hunyjak egy kicsit az esti kompóblokk előtt, de ez nem jött össze. Maradt a második lehetőség, hogy ugrálok egy kicsit a táncparketten.
Amiga Nitro (sick!)
Szép nyugisan indult a kompó. Aztán valós idejű fizikai szimuláció a Bantamban. A Hope-ban remekül használták a 2D layereket, hogy álomszerű hatást hozzanak létre. Szeretem, mikor egy technikát céllal használnak. A Sciatica megadta azt, amit a legtöbben várnak. Kiváló kódot, sok 3D-t. A Nah-Kolor duplázott, a Griffin volt a második. Aztán a Ghosttown feladta a leckét mindenkinek. Egy sima 500-on.
4K intro
Mindjárt másodiknak jött a fraktál földfelszín a GL-510-ben. Majd jött még egy JS intró az Amenther. Majd jöttek a táncoló macskák. De komolyan! Caturday night fever. A Fluxerator készült a hagyományos intrók kedvelőinek. Mindenféle alagutakban ment a repülő kocka-bigyó. Nem volt nagyon eredeti, cserébe a látvány kiváló. A Random Generation állítólag mindig más és más. Ezt biztosan ki fogom próbálni. A RoadTrip pedig maga a megtestesül szomorúság. Még ha egy macskát elcsapnak, az is lehangolja az embert. Mikor néztem, folyamatosan azon gondolkodtam, hogy oké, eddig tök jó jelenetek voltak, nem tudják már fokozni. De tudták!
256 byte intro
Először jöttek a compofillerek. Három után kezdődtek a hanggal rendelkezők. Volt true color, 128byte hanggal (bár, azért hozzá kell tenni, hogy kódban kiváló, élvezeti értéke nagyon kevés volt.)
Oldschool demo
Reksio. Tiszta Basic C64 demó? Zenét leszámítva persze. Ez most elgondolkodtatott. Megint volt egy csomó invite + scroller. SilyVenture kettőt is kapott. Azokat annyira nem szeretem. Mélytengeri halak a Intro the Abyss-ban. A csernobilos sajnos nagyon tré volt, még akkor is, ha nehéz beszédszintit írni. Ez is a kódban kiváló élvezni nem lehet kategóriába tartozik. Utána már jött egy igazi oldschool demo, a Sincleres In Color.
Éjjel 2-re végeztünk. A napok kezdenek összecsúszni. Elő kell keresnem a pörgettyűmet, hogy tudja, ébren vagyok-e vagy álmodom.
