Amikor ezeket a sorokat olvassátok, csoportunk legtehetségesebb PhD hallgatója elhagy minket. Nem azért, mert el akar hagyni minket. Nem. Mi sem szeretnénk, hogy elmenjen. Egyszerűen ilyen az egyetemi kultúra nálunk.
Adva van egy tehetséges PhD hallgató, aki még szeret is tanulni, jól megy neki a bioinformatika, két év után már nem kell fogni a kezét, elég neki a feladatot felvázolni, a többit megoldja. Kurzusokra jár, kapcsolatot keres más kutatócsoportokkal, szóval már rég posztdok szinten nyomja, csak nincs róla papírja. De az is folyamatban van, ahogy lenni szokott, az első szerzős cikkel van a gond.
A témavezetője itt hagyta, de ez sem töri meg, mert már egyedül is tudja, mit kellene csinálni, de azért biztos nem lehetett olyan kellemes.
Aztán elmegy pár hónapra külföldre tanulmányútra, majd arra kell hazajönnie, hogy nem hosszabbítják meg a szerződését! Miért? Mert akkor határozatlan idejű szerződést kellene neki adni. Oh, jajj, micsoda trauma lenne az egyetemnek, ha itt maradna és nekünk termelné a Q1/D1/akármi cikkeket.
Persze a tehetségeket nem kell félteni. Csak szólt a külföldi intézetnek, hogy nem lehetne-e a tanulmányútból állás, és lehetett. Pá pá. Itt volt egy hónapig, ment vissza. Mert ott is felismerték az értékeit. És nem arról van szó, hogy ott dögivel van pénz. Ott is megy a fejvakarás, honnan szerezzenek pénzt plusz egy emberre. Csak ott van akarat, hogy megoldás is legyen.
Még egy nyavajás búcsúpartit sem szerveztek neki. Én vettem egyedül némi belga csokit, hogy mégse úgy menjen el, hogy nem gondoltak rá.
De nem baj, szeptember óta már van új PhD hallgatónk! Miután megkapta első feladatát, hogy ne legyek túl szigorú, csak egy hét után kérdeztem csak meg, hogyan halad. Akkor közölte, hogy nem tud belépni a szerverekre. Megcsináltam neki a hozzáférést. Újabb hét után megnéztem a szerver logjait, 2 egész percre belépett. De máskülönben minden rendben van vele, két hónap után már szokott nekem köszönni is.
Az egyetemen meg megy a képmutatás a kiválósági programokról, tehetséggondozásról, meg arról, milyen harmadik világbeli országba tettek látogatást a vezetők. Nem ezektől a csillogó díszítésektől lesz jó egyetlen szervezet sem, legyen szó egyetemről, kutatóintézetről, vagy cégről, hanem az alapoktól, amire építkezik.
Nemrég kaptam egy felszólítást, hogy küldjek olyan külföldi kutatókat, akik "várhatóan pozitívan" nyilatkoznának az egyetemről. Visszaírtam, hogy nem ismerek ilyet. Tudom, kicsinyes bosszú. De az enyém!
