Viktor sztoikus nyugalommal nézte maga körül az örvénylő káoszt.
- El fogunk késni, és én még mindig nem voltam pisilni. Van most valaki odabent? - kérdezte Viktor anyósa.
- Nincs - felelte Viktor. Pont ott állt, mert korábban arra gondolt, ott a káosz nem szippantja magába. Tévedett, nem utoljára ezen a nap.
- Márta! Beraktad a tortát? - rontott be a János, Viktor apósa. - Nem láttad?
Viktor némán az ajtóra bökött, ami előtt korábban strázsált.
- Szép vagyok, apa? - kérdezte Janka. - Ezt a ruhát választottam a szekrényből.
- Igen - felelte Viktor.
- Miért nem a virágosat vetted fel? Azt mondtad, a virágosat akarod - mondta Hedvig. Viktor biztos volt benne, hogy egy másodperccel ezelőtt még nem látta a feleségét. De ez már csak a káosz velejárója. Emberek megjelennek és eltűnnek a fizika törvényeit meghazudtolva.
- Anya, nem akarom a virágosat felvenni!
- Viktor, igazán figyelhettél volna rá, hogy mit vesz fel - fordult férjéhez Hedvig.
- Elég nagy, hogy egy ruhát kiválasszon.
- Irányíthatnád egy kicsit, nem kell mindent ráhagyni.
Márta kilépett a modsóból.
- Jajj, hogy áll ez a ruha! El kell igazítani!
- Márta, a tortát beraktad?
- Mindjárt, előbb elrendezem a ruháját a kislánynak.
- Anya, hagyjad - szólt Hedvig Mártára. - Majd én megcsinálom.
- Meg, meg! Janka, fordulj ide.
- Hagyjatok már! - kiáltott Janka. Továbbra is ketten igazgatták a ruháját, inkább kompetitíven, mint kooperatívan. - Elég! - kiáltotta a lány, majd beviharzott a szobába.
- Hogy viselkedsz!? - kiáltotta Márta, majd Viktorhoz fordult. - Igazán megnevelhetnéd már. Nem kellene így viselkednie ennyi idősen.
Viktor kifejlesztett egy módszert az évek alatt. Ezekben az esetekben, amikor anyósa támadólag lép fel, azt képzelte, hogy egy aranyos béka brekeg neki. Aranyos békákra pedig nem lehet haragudni. A békák életmódjuk miatt nyálkásak, nem azért, hogy összemaszatolják a ruhánkat.
- A tortát...
- Igen, igen.
- Mi igen?
- Be kell rakni.
A tervezett indulás fél órával csúszott. Mind az öten beültek az autóba. Viktor Janka mellé ült. A kislány azonnal átkarolta a jobb karját és egész úton szorította. Márta az út nagy részén nevelési tanácsokat adott.
- Még mindig meséket olvastok neki esténként?
- Szeretem a meséket.
- Az életre kellene nevelni. Úgy kezelitek, mint egy csecsemőt. Teljesen elbabázzátok.
Viktor a tájat nézte, mert szépnek találta.
- Brekk, brekk - hallotta a füleivel.
A lánykikérést lekésték, ezért egyből a templomhoz hajtottak. Janka nagyon kicsi volt, mikor legutóbb esküvőn jártak, ezért új volt minden élmény neki. Viktor csendben magyarázta neki, mi miért történik.
- Miért felejtettem el az előző esküvőt? - kérdezte.
- Hat éves korában mindenki sokat felejt - felelte Viktor.
- Mindent?
- Nem mindent, mert beszéni sem felejtesz el, de sokmindent elfelejtenek a gyerekek.
A templomi esküvő után mindenki újra kocsiba szállt, és mentek a lakodalomra, ami egy ökoparkban volt. A park területén volt egy pajta-szerű épület, ahol különféle rendezvényeket lehetett lebonyolítani. A polgári szertartás is itt volt. Egyes vendégek eleve oda mentek, köztük például Viktor huga, Klára is, aki megrögzött ateista volt, semmi pénzért nem tette volna be a lábát egy templomba.
Kiszáltak az autóból. Janka meglátott egy szarvast az egyik kerítés mögött. Azonnal odarohant.
- Janka, vigyázz a ruhádra! Viktor, szólj már rá!
De Viktor nem szólt. Ő is kíváncsi volt a szarvasra, úgyhogy szép komótosan odament. Háta mögül mintha újabb brekegést hallott volna. Mindketten megsimogatták az állat nagy fejét, amit odafordított feléjük.
Miután bementek a pajtába, üdvözölték azokat a vendégeket, akikkel még nem találkoztak. Lassan megérkezett az anyakönyvvezető is. A vendéket elfoglalták a helyüket, ami látszólag később a vacsora asztaluk is lesz.
A szertartás kellemes volt, mert az asztalokon már eleve állt frissítő és némi rágcsa. Janka, akit nem érdekelt túlzottan két ember örök boldogsága, a pogácsa viszont annál inkább, lábát lógatva eszegetett.
Klára szemüvege mögül kritikus szemmel nézte Janka ténykedését.
- Túlságosab szabadjára engeditek - mondta Viktornak a szertartás után, miközben sorba álltak, hogy gratuláljanak a párnak. - Én biztos nem így nevelném.
- Szingli vagy, többször kifejtetted, hogy nem hiszel a házasságban. Annak az esélye, hogy gyereket nevelj, nulla - válaszolta Vikto sztoikusanr.
- A legnagyobb feminista írók mind kifejtették véleményüket a gyereknevelésről, és én valamennyit olvastam. Te viszont csak az ösztöneidre hagyatkozol, amelyek sztereotíp szerepeket vetít a gyereknek. Az igazi társadalmi változásokat helyes neveléssel lehet elérni. Brekk. Brekk brekk brekk - Viktor átváltott, szinte öntudatlanul.
Vacsora után megkezdődött a tánc. Mindenki ropta. A férfiak csak annyi időre álltak meg, míg magukhoz nem vették alkohol adagjukat, majd mentek vissza a táncparkettre. Szokás szerint a gyerekek kezdtek először kidőlni, minél kisebek, annál hamarabb lett elegük az éjszakázásból. Jankánál 11.30-kor kezdődtek a nyűgösködés jelei. Addigra már csak 1-2 hiperaktív fiú volt ébren, akik teljes sebességgel rohangáltak és égették a süteményekkel felvett cukrot.
- Janka, szeretnél még táncolni? - kérdezte Márta.
- Aludni akarok! - nyafogta a lány.
- Nézd meg, még mindenki táncol. Miért akarsz elmenni aludni? Az a kisgyerek - mutatott egy fiúra, aki kidugott nyelvvel szaladt el mellettük. - még mindig jól érzi magát. Ha táncolnál, nem lennél álmos.
- De én már nagyon álmos vagyok!
- Akkor igyál egy kis kólát.
- Nem kérek. Apa, gyere ide!
- Miért nem hagyod anyát és apát táncolni? Más kisgyerek nem csimpaszkodik így a szüleire. Gyere, táncoljunk ketten, akkor nem leszel álmos.
- De én aludni akarok! - kiabálta indulatosan Janka.
- Most miért hisztizel? A menyasszony és a vőlegény erre fog emlékezni, hogy itt volt egy kislány, aki folyton hisztizett.
Közben a két futkosó közül az egyik teljesen lemerült. Az asztalhoz ült, és a hangos zene ellenére egy percen belül elaludt.
- Ha álmos, akkor elviszem aludni. Azért béreltünk itt szobákat, hogy Janka tudjun aludni - mondta Viktor.
- Már megint hagyod, hogy ő irányítson.
Viktor nem egészen értette, hogy a gyerek fizikai igényeit miért kellene figyelmen kívül hagyni, de nem is érdekelte. Megvárták, míg Janka izzadt homloka megszárad, majd a hűvós nyári éjszakában elindultak a szálláshely felé.
- Miért volt ilyen mérges a mama? - kérdezte Janka, mikor már a lakodalom hangjai elcsitultak.
- Szerette volna, ha fennmaradsz a söprésig.
- Szerinted én rossz gyerek vagyok?
- Nem. Az nem rosszaság, ha álmos vagy és aludni akarsz.
- Én téged szeretlek a legjobban.
- Miért?
- Mert te itt vagy.
A távolban meg csak brekegjenek a békák.
