A hivatalos ügyek intézésénél egy rosszabb van: két országban intézni hivatalos ügyeket. A Sangerből való távozásom után kaptam egy levelet, amiben az angliai nyugdíj intézet tudatta velem, hogy nem dolgoztam három évet kint, ezért onnan nem vagyok jogosult nyugíjra. Természetesen ha máshol munkát vállalok az Egyesült Királyságban, akkor az eddigi megtakarításaim tovább gyarapodnak.
Alternatív lehetőségként áthozhatom a pénzt egy magyarországi önkéntes magánnyugdíj pénztárba. Jó, tegyük azt - gondoltam. Ki kell tölteni egy papírt az adataimmal, csatolni kell a HMRC által kiállított papírt, amiben elismerik, hogy az tényleg nyugdíj intézet, nem holmi balkáni pénzmosoda. Csatolni kellett egy papírt, amit az adott pénzintézet állít ki, hogy tényleg a tag vagyok, nyilatkozatokat, eredeti anyakönyvi kivonatot (vagy útlevelet) és még kitudja mennyi vackot.
Nekiláttam összeszedni a dokumentumokat. Írtam a magyar pénzintézetnek, hogy adják oda a HMRC által kiállított papírt. Eltelt egy hét, eltelt még egy hét. Először nem értették, mit akarok. Kaptam egy sablon választ. Még egyszer leírtam neki, mire van szükségem, közben írtam, hogy ez sok pénz és nagyon szeretném, ha náluk lenne. Gondoltam ez majd motiválja őket. Még két hét eltelt, majd írták, hogy ők nem felelnek meg ugyan az angol normáknak, de igazából egyetlen hazai magánnyugdíj intézet sem, szóval intézzem csak azt az átutalást.
Nos, ez így ebben a formában nem volt igaz, mert a HMRC weboldalán akkor még fel volt tűntetve két olyan intézmény is, akik megfeleltek. Ráadásul, ha nem mellékelek minden iratot, amit kérnek, nem lesz átutalás, ebben biztos voltam.
Úgyhogy megköszöntem a segítséget és pénztárt váltottam. Ez hihetetlen egyszerű volt, egy hét alatt meg is volt. Közben az idő is szorított, mert az angolok azt írták, hogy a papírjukban közölt átutalási díj csak egy bizonyos naptári napig jó.
Nem is volt meg minden papír, amit kértek, de azért ami volt, azt elpostáztam. Gondoltam a hiánypótlással ki tudom tolni a határidőt. Útlevelemet adtam fel, mert annyira nem őrültem meg, hogy az eredeti születési anyakönyvi kivonatot póstázzam el. Szépen vissza is küldték két hét múlva. (Ez egyébként teljesen általános ügyintézési módszer Angliában.)
Azután újabb levelet kaptam, hogy fizessem be az átutalási díjat. Az átutaláshoz kellett volna az angol telefonom, és hiába volt még rajta pénz, nem tudott se SMS-t küldeni, sem fogadni. Akkor azokkal leveleztem hetekig. Kiderült, inaktiválták a készüléket, mert nem volt rajta forgalom.
Végül sikerült életet lehelni a telefonba, elintéztem az átutalást, majd vártam, hogy átutazzon a tengeren öreg korom jól megérdemelt megtakarítása. Persze nem jött, mert kicsúsztam az időből. Az angolok elküldték újra az összes dokumentumot, hogy ismét töltsem ki az egész paksamétát. Nem értettem. Talán megváltozott a születésem ideje? Mindegy. Ismét kitöltöttem mindent, ismét elküldtem. Eltelt egy csomó idő. Már nem is számoltam mennyi.
Ismét válaszoltak. Két lapot rosszult töltöttem ki, mert azokat nem nekem kellett volna kitölteni, hanem a magyar nyugdíj pénztárnak. A másik kifogás, hogy amin a pénzintézet bankszámla száma szerepel, magyar szöveg van. Nem értem, hogy az "IBAN:" részt miért nem értették, de ezen a ponton már nem lepődtem meg semmin.
De már éreztem a vereség előszelét. Vigyek be egy angol papírt egy magyar cégnek, hogy írják alá? Biztos voltam benne, hogy hivatalos fordítást kérnek róla, megnézetik jogászokkal és még utána is cidriznek, hogy tényleg aláírhatják-e: A kisvezetők azért, mert nincs elég hatalmuk egy ilyen döntéshez, a nagyvezetők azért, mert nem foglalkoznak ilyen jelentéktelen dologgal.
Valószínűleg nem jártam messze a valóságtól, mert nem kaptam semmi választ. Már az angolok nekem írtak, hogy tényleg akarom-e ezt az átutalást, mert a magyarok nem válaszolnak nekik sem. Ekkor kicsit bekeményítettem. Írtam a pénztárnak, hogy vagy írják alá a papírt, vagy mondják meg, ha nem akarják aláírni. Utóbbi esetben keresek egy másik nyugdíjbiztosítót, akik nem akadékoskodnak ennyit.
Ekkor elküldték az összes papírt. Még azokat is, amelyeket korábban nem akartak odaadni és írtak valami ostoba levelet, hogy nem jöhetek át az angol biztosítótól a magyarba, csak átutalást kezdeményezhetek. Én meg voltam győződve róla, hogy egész végig ezt akartam elintézni, de másoknak ezek szerint nem volt ennyire tiszta. Mindegy, nem számít. Megvan minden, amit az angolok kértek. Még a bank adatai is angolul, a pénzintézet fejlécével. Összecsomagoltam mindent és elküldtem nekik.
Aztán jött egy levél, hogy igaz, hogy csatoltam egy levelet, amit a HMRC állított ki, de a HMRC listáján már nincs rajta a pénztár. Korábban mindig kinyomtattam a listát a weboldalról és elküldtem nekik. Most mi történt? Meghülyültek? Megnéztem én is a weboldalt. A szeptember 1 után frissített listán már egyetlen magyar pénzintézet sem szerepelt. Persze továbbra is átutalják, ha nagyon akarom, de annyi adót kell utána befizetnek, hogy nem marad semmi a pénzből.
Sakk-matt. Ha nem csináltam volna semmit, most pontosan ugyan itt tartanék.
