A mai világban nem elég, ha jó szakember valaki, innovátornak kell lennie. A pszichológus is life coach, ha ki akar törni a szürke munkások hadából. Ha pedig rájön valaki, hogy a súlyokat máshogy is lehet emelgetni, akkor azonnal egy többlépcsős tanúsitvány rendszert segítségével biztosítja, hogy csak ő adhassa tovább a tudást. Mindhárom esetben el kell jutni arra a szintre, hogy sok embernek mi, és csakis mi mondjuk meg a tutit, mert csak akkor leszünk valakik. Ez pedig szükségszerűen versenyhelyzethez vezet.
Erre két módszer van, hogy ezt elérjük. Az egyik, hogy hosszú évek munkájával, folyamatos fejlesztéssel eljutunk erre a szintre, miközben szép lassan, ezzel párhuzamosan növekszik a reputációnk is. A másik módszer egyszerűbb: felvesszük a "megmondó ember" attitűdöt, és becserkésszük azokat, akik elhiszik ezt. Vagyis jó hangosan, minél szélesebb közösségnek kell nagyon magabiztosan eladjuk magunkat.
Bárkit megkérdeznénk, biztos vagyok benne, hogy az első csoportba sorolná magát. De ha elolvassuk a Twittert, Facebookot, valahogy mindig a második csoport kerül túlsúlyba. Én ugyanis ennyi hülyeséget még nem hallottam, mint amennyi a COVID-19 kapcsán előkerült.
Az 5G hálózatok, mint a vírus terjesztői, vagy az ellenanyagba rejtett mikrochip kezdetű teóriákon nem akadok fenn. Ezek szerintem teljesen természetes velejárói annak a sokknak, amit egy globális terjedésű vírus az emberiségből kivált. Bármilyen megdöbbentő eseményre jobb válasz az, hogy valaki "csinálta", mint az, hogy ilyesmi spontán megtörténhet. Ennek elemei az életkor korai szakaszaiban is megmutatkoznak. Az emberekben kialakuló világkép fejlődésének is van egy olyan szakasza, amikor azt gondolják a gyerekek, hogy mindent a "bácsik" csinálnak. Miként jön létre egy folyó? Jönnek a bácsik, és kiássák a medret. Később, persze helyére kerülnek a dolgok, de vannak, akiknél szerintem ez megmarad később is. Miként csapódik egy utasszállító egy felhőkarcolónak? Jönnek a gyíkemberek és a CIA segítségével megcsinálják.
Szerintem ezzel nincs is semmi gond, nem lehetünk minden tulajdonságunkban egyformák. Egyesek nem tudják lefutni a Maratont, mások meg nem tudnak elszakadni az összeesküvés elméletektől. A probléma szerintem nem ez.
Még az sem olyan nagy gond, ha olyan összefüggéssel számolják ki a vírus riasztás szintjét, amiről egy általános iskolás is látja, hogy értelmetlen. Bár ez már jelez némi hozzá nem értést, de mivel ezekről minden értelmes ember látja, hogy hülyeség, egy globális nevetésen kívül nagyobb bajt nem okoz.
A probléma ott kezdődik, amikor azok az emberek kezdenek el hülyeségeket mondogatni, akiknek az a feladatuk, hogy gondolkodjanak. Mert jelen pillanatban ez történik. A preprint szervereket például elárasztották a koronavírus szakértők. Hol voltak eddig? Talán a föld alatt, és onnan másztak elő a Necronomicon hívó szavára?
Például tessék megnézni mindenki kedvenc vitaminját, a C vitamint. Időről-időre eszébe jut valakinek, hogy ezzel váltsa meg a világot, ezért nem meglepő, hogy a hülyeségcunami első hullámával azok a híresztelések érkeztek, hogy a C-vitaminnal megálljt lehet parancsolni egy vírusnak. Még az influenzát sem állítja meg, de Pauling szelleme olyan erős, hogy ötven évvel a halála után is hisznek neki.
Ez a "régi jó dógokhoz" való visszanyúlás figyelhető meg a hidroxiklorokin esetén is. Lépten-nyomon bizonyítják, hogy teljesen hatástalan, de még mindig vannak orvosok, kutatók, akik újabb esélyt adnak neki, sőt cikket írnak belőle. Ha egy vadat lelőnek, ott kell hagyni döglötten, nem rugdosni előre, miközben hangosan kiabáljuk, hogy "még mozog, biztosan él".
Ha valaki hülyeséget mond, akkor nem védi meg a hírnév, a szakmai múlt és a számtalan kitüntetés. Ez történt ugyanis John Ioannidissel is. Évtizedeken keresztül, kérlelhetetlen alapossággal kutatta a módszertani buktatókat és leplezett le kutatókat. A felesége ráadásul a fertőző betegségek szakértője. Ketten együtt sikerült akkora batár nagy marhaságot összeírniuk, hogy az már fájt. Persze a szakmai közösség rákapott a cikkre, mint éhes pitbull a csupasz lábszárra és ennek megfelelően szét is cincálták az egészet. Pontosan azt csinálták vele, mint amit ő is csinált éveken át mások munkájával.
Igazából, ha valamiben nem vagyunk teljesen biztosak, jobb csendben maradni. Bevallom, nekem is sok téves elképzelésem volt a vírussal kapcsolatban, de sikerült megállnom, hogy ne csináljak hülyét magamból mindenki szeme láttára (bár más fronton biztosan találni egy-két ellentmondást az írásaimban). Igaz, rajtam nincs is nyomás, hogy követőket szerezzek és belőlük éljek.
Aki viszont kimondja véleményét ország-világ előtt, az óhatatlanul is állíthat hülyeséget. Történt ez Steve Salzberggel is, aki a saját szakterületén szerintem hasonló kaliberű ember, mint Ioannidis. Neki az fájlt, hogy ha 300 ezer embernek be lehet adni egy kísérleti gyógyszert, mert annyira biztonságos, akkor miért nem adhatnák be mindenkinek?
Viszont van egy nagy különbség Ioannidis és Salzberg között. Előbbi szaladt fűhőz-fához, hogy a többiek csúnyát mondtak rá. Lobogtatta a ráaggatott plecsniket, hogy ő márpedig valaki. Még ekkor sem volt képes elfogadni, hogy leszerepelt. Salzberg viszont felül tudta bírálni korábbi álláspontják, és képes volt elismerni, hogy tévedett. Ehhez is erő kell, egy olyan világban, ahol mindenki azt várja el, hogy a szakértők tévedhetetlenek legyenek. Ez legalább olyan fontos, mint "megmondani a frankót".
