Nagyon érdekel a sötét anyag kutatás, és nem csak azért, mert vagyány neve van. Van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy amihez nem értek, azt túlmisztifikálom. Az ismeretterjesztő könyvek viszont segítenek helyre tenni a dolgokat. Ezért is olvastam el Richard Panek, 4% univerzum című könyvét.
A könyv a kozmológia hőskorának bemutatásával kezd, amikor felfedezték a kozmikus háttérsugárzást, később az univerzum tágulását. A könyvben a tudományos rész viszonylag kevés, sokkal többet mutat be az egymással versengő kutatókról, és azok személyiségéről. Ezt az első fejezetekben még átszövi egyfajta pátosz, de ahogy halad előre a könyv, és közelítünk a jelenhez, egyre inkább olyan lesz, mint egy OTKA bírálat kulissza titkai: Tudod, hogy korrupt a rendszer, de még így is arcon csapnak a tények. Csak itt azzal szivatják egymást a kutatók, hogy nem engedik a Hubble űrtávcsövet használni a konkurenciának.
Mindezt talán valami hatalmas tudományos célért teszik? Nem, csupán azért, hogy néhány tizedesjeggyel pontosabban kiszámolják azt a kozmológiai állandót, amit az elméleti fizikusok próbáltak elfelejteni. Ezen a ponton, határozottan gyűlöltem már a könyvet. Mert míg más tudomány területen kifogásolják, ha a kitűzött célok nem elég előre mutatóak, a könyv azt sugallta, hogy az Egyesült Államok csillagászai egyre nagyobb berendezéseket építenek, egyre több pénzt vernek el, miközben igazolják azt, amit egy galamb ürülékkel teleszórt tányérantennával is látni lehet. (A Bell mérnökei ugyanis attól féltek, hogy a galambpiszok okozza azt a zajt, amit később kozmikus háttérsugárzásnak azonosítottak.)
Azért biztos vagyok benne, hogy mást is publikálnak egyetlen számértéknél, hiszen a PhD hallgatókank is kell az első szerzős cikk, de nem éreztem a nagy áttöréseket. Einstein beleírta a kozmológiai állandót az egyenleteibe. Aztán kivette. Mások meg visszatették. Mintha az egész tudományág körbe-körbe menne.
A másik dolog, amin nagyon kiakadtam, hogy ugyan olyan módszertani hibákat követettek el, mint amiket én is megemlítek néha a blogomban. Az egész azért is dühítő, mert két, egymástól független csoport is elkövette őket!
Lecsupaszítva az történt, hogy két konkurens csoport figyelte a szupernovaként felrobbanó csillagokat. Ez azért volt fontos, mert ezek fényerejének változásából nagy pontossággal meg lehet határozni a távolságukat. Gyakorlatilag galaxisok Földtől mért távolságát és sebességét mérték. Ezeket egy grafikonban ábrázolták.
Az SCP csoportot részecske fizikusok alkották, akik az elején semmit nem tudtak a csillagászatról, viszont kitaláltak egy módszert, amivel annyi szupernovát tudtak detektálni, amennyit csak akartak. A másik csoport, amire a könyvben Nagy-z csoportként hivatkoznak, csillagászokból állt. Ők pontosabban megfogalmazott tudományos kérdésekre keresték a választ, viszont nagyon nehezen találtak szupernovákat.
Az SCP csoport a vizsgálatok korai szakaszában, mikor kevés szupernovájuk volt, írtak egy cikket, és felállítottak egy magyarázatot. Ahogy telt-múlt az idő, néhány olyan szupernovát találtak, amelyek nem illettek bele ebbe a magyarázatba. Mit csináltak ezekkel az adatopontokkal? Nem közölték, hanem kihagyták őket! Az volt az indok, hogy a szavahihetőségüket aláássa, ha mindig más eredményt közölnek.
Ahogy telt-múlt az idő, annyi ilyen "kiugró érték" keletkezett, hogy már nem hagyhatták őket figyelmen kívül. Akkor meg azon mesterkedtek, hogy minél előbb leközöljék és rettegtek, hogy a konkurencia beelőzi őket. Ugyanis a Nagy-z csoport kezdett feljönni a szupernovák számában, ráadásul már a kezdetektől pontosabb méréseket hajtottak végre, mert tisztába voltak egyéb csillagászati problémákkal is. Ahogy közeledett a Nobel-díj kihírdetése, úgy kezdett egyre szemetebb módon viselkedni egymással a két csoport. Civakodtak, mint az óvodások. Könyveket írtak, ahol mindenki saját magának tulajdonította a felfedezést, holott egyedül egyikük sem lett volna képes még a megfigyeléseket sem elvégezni.
Az egészhez az egyetemek még PR csapatokat is mozgósítottak, akik olyan komoly tudományos tevékenységet folytattak, hogy Washington Post és New York Times kaliberű újságokban közöltek híreket. Mélységesen megdöbbentett az egész.
Ahogy a látható anyag is csupán töredéke az univerzumunknak, úgy a tudomány is csak nyomokban fedezhető fel a sötét anyag kutatásban. A többi politika, cselszövés, árulás.
