Nekem az a meglátásom, hogy még soha nem volt olyan jó programozni, mint manapság. Ha pedig hihetünk a nocode, AI előretörésének, akkor elképzelhető, hogy soha nem is lesz. Azt is modhatjuk, hogy most van a programozás aranykora.
Fórumokon találkozni olyan véleményekkel, hogy manapság nehezebb elkezdeni programozni, mint annak idején, hiszen mostanság egy Android Studio telepítése, konfigurálása, netán egy példakód fordítása hihetetlen komplex feladat. Való igaz, annak idején, mikor megjelentek az otthoni használatra szánt mikroszámítógépek, csak bekapcsoltuk, és máris ott volt egy szerkesztő felület, amibe azonnal pötyöghettük a Basic kódot. Később, a DOS-os PC-k esetén is elég volt egy Turbo Pascal (a méltán népszerű Quick Basicről nem is beszélve), amit csak kicsomagoltunk és máris lehetett futtatni a mellékelt példaprogramokat.
Ehhez képest egy Android Studio tényleg olyan, mintha egy űrállomást kellene irányítani. De egy kezdőnek szerintem nem is feltétlenül erre van szüksége. Igazából továbbra is lehet használni mikroszámítógépeket, bár nem a legköltséghatékonyabb, mert a retroláz eléggé felverte az árukat. Régi PC-t viszont lehet bagóért venni, egy FreeDOS telepítése után lehet is használni a FreePascalt, ami a rendszer része. Ha pedig azon túljutottunk, akár C++ felé is léphetünk, de szöszmötölhetünk assemblyben is.
De egy modern PC-n sem kell lemondani a könnyű és gyors programozásról. Szinte nincs olyan programozási nyelv, amihez ne lehetne találni böngészőből futó értelmezőt (példa, példa, példa ez utóbbit csak poénból raktam ide). De ha imádjuk a telefont nyomkodni, ott is vannak lehetőségek, elsősorban értelmezett nyelvekre. Egy időben a QPython3-al bohóckodtam, de rá kellett jönnöm, hogy az érintőképernyős programozást nem nekem találták ki. Másnak ettől függetlenül bejöhet.
Viszont egy apró problémám volt a korai időkben, és a probléma lényege a fenti eszközökön sem változott meg az idők során. Bármit is csináltam, az csak a képernyőn jelent meg, esetleg ki lehetett nyomtatni. Ha meg szerettem volna mutatni például a nagyszüleimnek, hogy mit is csináltam, az szinte lehetetlen volt. Vigyem el hozzájuk a C64-t? Az még annyira nem is volt nehéz, de egy PC-t? Katódcsöves VGA monitorral? Kizárt.
Az internet terjedésével ma már el lehet dicsekedni nem csak a nagyszüleinknek, hanem a világ minden táján élő bunkóknak is, akik nem rejtik véka alá, milyen szánalmasak is vagyunk. De a képlet továbbra is ugyan az: amit csináltunk, az csak egy képernyőn jelenik meg. Egy demoparty keretében talán szép nagy képernyőn, de akkor is csak egy képernyőn.
Mi viszont a valóságban élünk, nem egy képernyőben.
Szerencsére viszont kitörhetünk ebből olyan kütyük segítségével, amelyek a valóságban hajtanak végre interakciókat. Ilyenek viszont nem voltak annak idején, és ezért gondolom, hogy manapság jó dolog programozni. Amit készítünk, nem korlátozódik egy képernyőre.
Az első ilyen eszköz, amit meg kell említeni, a programozható mikrokontrollerek, mint amilyen az Arduino is. Lehet tanuló kiteket is vásárolni, amelyek újonan elég húzós áron vannak, de apróhirdetésekben mindig találni olyanokat, akik megszabadulnak a régi modellektől, mert újabbat akarnak venni. A régi modellek pedig tökéletesen megfelelnek arra, hogy zümmögő, villogó, izgő-mozgó bigyókat készítsünk. Az egyetlen hátrányuk, hogy súlyos függőséget alakítanak ki, aminek következtében minél több szenzort, motort, és egyéb kiegészítő bigyót akar venni az ember. Én odaáig jutottam, hogy felvásároltam egy Spanyolországba kitelepülő ember teljes készletét. Szerintem pontosan nem is tudta, miket ad le, csak meg akarta szabadulni tőlük. Két napot csak azzal töltöttem, hogy megpróbáljam beazonosítani az alkatrészek rendeltetését.
Ha viszont növelni akarjuk a tétet, akkor nem mikrokontrollerekkel, hanem SoC-okkal is kezdhetünk. Előnyük, hogy továbbra is csinálhatunk villogó bigyókat, de akár teljes értékű számítógépként is használhatjuk. Ezekből a Raspberry-k a legnépszerűbbek. Az újabb modellek egyre töbet tudnak, de ha nem vagyunk telhetetlenek, akár még a második generációs modellekkel is remekül szórakozhatunk, miközben az áruk használtan teljesen megfizethető. Például akit elriaszt a Windows-ra telepítendő IDE-k komplexitása, azoknak csak annyit kell tenni, hogy kiválasztanak egy olyan rendszert, ami szimpatikus és kimásolja egy SD kártyára.
Ha gyerekünket akarjuk helyes számítógép használatra szoktatni, akkor ott a Kano OS. Ha hekkelni akarunk, ott a Kali Linux, ha az elektronika érdekel, akkor meg tömérdek online tutorial foglalkozik a kérdéssel. De játszhatunk rég elfeledett játékokkal a RetroPie segítségével, ami annyi régi gépet emulál, hogy felsorolni is nehéz. Sőt, ha igazán bevadulunk, akkor a Raspberry-t összeköthetjük az Arduinóval is. A lehetőségek száma végtelen, egy microSD kártya csere, és a gép kész az új kihívásokra. Ahogy növekednek az ismereteink, úgy tudjuk egyre jobban kihasználni a gépet.
Mivel a körülöttünk található valóság lassabban változik, mint virtuális társa, ezért ezeknek az eszközöknek hosszabb az életidejük is. Ráadásul a méretük is kicsi. Ha a nagyi még nem lenne fent a neten, csak zsebretesszük, elvisszük magunkkal és megmutatjuk, mit alkottunk.
