Az intézetünkben a régi gépeket elkezdték kiszórni. Mint megtudtam, köztük van néhány Sun is. Elhatároztam, hogy ezeket megmentem, hogy ne végezzék egy szeméttelepen. Az egyik gép egy Sun Ultra Enterprise 2 munkaállomás.
A karrierem elején még dolgoztam Sun szerverekkel, de ez a gép még annál is régebbi. Olyan, mint egy Hidegháborús maradvány. Vastag, erős háza van. Majdnem negyven kilós monitora. A kábelek fél centi átmérőjűek. Még a billentyűzet is olyan vastag műanyaggal van burkolva, hogy egy kisebb kocsmai csete-patéban fegyverként lehetne használni.
A gépben két processzor van, 1Gb memória, SCSII CD-ROM. Utóbbinak a tálcája nem nyílik és furcsa zörgő hangot ad, amikor felpörög.
Már a gép bekapcsolása is tartogatott meglepetéseket. Mikor fél perc után sem adott semmilyen képet, levontam a következtetést, hogy ez bizony kimúlt. Viszont ezt nem akartam elhinni. Egy ilyen gép nem múlik csak úgy ki! A második vagy harmadik kísérletnél viszont valami miatt el kellett mennem, mert máshol volt dolgom. Mikor tíz perc múlva visszamentem, a gép élt. Szóval csak ki kellett várni az időt!
Később kiderült, hogy boot előtt egy hosszabb ellenőrzési folyamat van, aminek az állapotát a Caps Lock, Num Lock, stb gombok kis ledjei jeleznek. Ezt a gép dokumentációjából lehet megtudni. Az Oracle-t lehet szidni az üzleti lépései miatt, de azért nem, hogy nem teszi elérhetővé a doksikat. Rengeteg részletes leírást találtam a gép felépítéséről és a különböző hibákról.
A gépek másik jellegzetessége, hogy az alaplapi akkumulátor nem egy gombelem, mint a PC-k esetén, hanem egy tokozott IC. Ha lemerül, nemcsak a rendszer óra törlődik, de a hálózati kártya MAC címe is. Ettől az egész rendszer pánikba esik az ellenőrzések során, és megtagadja a boot-ot.
Viszont az OpenBoot (ez a gép firmware-je) segítségével el lehet érni minden eszközt. Egy Forth nevű programozási nyelvet is tartalmaz, amivel kisebb programokat is írhatunk. Ez ma már elképzelhetetlen lenne. Jelenleg az a trend, hogy a felhasználók a gép minél kevesebb eleméhez férhessenek hozzá a manapság uralkodó paranoia miatt, hogy valaki kártékony kódot ír benne. Annak idején a viszont a használhatóság volt az elsődleges prioritás.
A neten találtam némi anyagot, hogyan lehet beírni a MAC címet a memória megfelelő részébe. Sajnos bármilyen értéket nem írhatunk be. A MAC cím bizonyos pozícióira a gép típusának megfelelő értéket kell beállítani. A neten talált leírás persze nem felelt meg a birtokomban lévő a gépnek.
Egy rövid ideig random hex kódokat vittem be, reménykedve, hogy elindul a masina, de természetesen nem volt szerencsém. Végül egy videó képkockáit elemezve találtam egy olyan értéket, amit a gép elfogadott. Itt a teljes lista.
setenv diag-switch? false
1 0 mkp
80 1 mkp
8 2 mkp
0 3 mkp
20 4 mkp
1b 5 mkp
ad 6 mkp
b7 7 mkp
0 8 mkp
0 9 mkp
0 a mkp
0 b mkp
8f c mkp
ce d mkp
e5 e mkp
0 f 0 do i idprom@ xor loop f mkp
reset
Eljutottam arra a szintre, hogy tudtam bootolni! Sajnos az értékek beírását minden egyes bekapcsoláskor meg kell ismételni. Az operációs rendszer még nem indul el, mert a gép valamit nagyon keres a neten, de persze már nem találja. Még messze vagyok attól, hogy egy új wild demót kódoljak a gépen, de legalább már az látszik, hogy érdemes energiát vesztegetni rá.
